Melanie Harlow: Ments meg örökre!

Sosem ​gondoltam volna, hogy ő az Igazi!

Theo McLeod magas, sötét hajú és jóképű. Ezzel még nem volna gond, de az a beképzelt vigyor az arcán, a „ki, ha én nem” hozzáállás meg az a hatalmas ego… Nem, köszi! Csak azért fizettem a szolgálataiért, hogy ne kelljen a szinglik asztalánál töltenem az esküvőt. Csak megjátszottuk volna, hogy egy pár vagyunk.

Nem volt benne a pakliban, hogy megcsókol.

Az meg pláne nem, hogy ettől kiugrik a helyéről a szívem.

Leírhatatlan érzés!

Semmiben sem hasonlítunk. Ő szinte vakmerő, én meg halálra szorongom magam mindenen. Ő ágról ágra száll, én pedig olyan vagyok, mint egy öreg tölgyfa. Theo múltja nem épp feddhetetlen, a pillanatnak él, és bármikor feladja az elveit; én pedig a cserkészcsapat önkéntese vagyok.

De mindez cseppet sem számít, ha a karjaiban tart.

Tisztában vagyok a hibáival. Tudom, hogy a sebei mélyek, hogy nem könnyen szavaz bizalmat az embereknek. Tudom, hogy nem hiszi el, hogy valaha boldoggá tehet, pedig így van.

Vajon mellettem marad?

forrás: moly.hu