1.     Közép-Európa védőbástyája, éléskamrája és

hadiipari piaca: a megfogyatkozó

Magyarország a 16. században

Előadó: Pálffy Géza                                          

      MTA BTK Történettudományi Intézet,

     tudományos tanácsadó, az MTA doktora

Pálffy Géza

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ

Veszprém, 1971. 02. 09.

VÉGZETTSÉG

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, történelem szak (1994)

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, levéltár szak (1995)

TUDOMÁNYOS FOKOZAT

PhD, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, Történeti Doktori Iskola (1999). Téma: Katonai igazságszolgáltatás Magyarországon a XVI–XVII. században

MTA doktora, MTA, Budapest (2010). Téma: Szent István birodalma a Habsburgok közép-európai államában. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században

Dávid: A zsidó vallás szerint a Messiás Dávid leszármazottja lesz, a keresztények pedig őhozzá vezetik vissza Jézus családfáját Józsefen és Márián keresztül.

Dávid az Ószövetség meghatározó és kiemelten fontos személyiségei közé tartozik. Betlehemben született, Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte, hogy ő legyen Izrael eljövendő királya. A filiszteusGóliát legyőzése után Saul király udvarába került, ahol közszeretetnek örvendett. Apja Izáj.

Saul féltékeny is lett rá, amely élete végéig tartó ellenségeskedéshez vezetett. Saul udvarában Dávidot felesége, aki Saul lánya volt és Saul fia is támogatta a királlyal szemben. Dávid nagyvonalú volt, kétszer is megkímélte Saul király életét, s ígéretet tett, hogy utódjaként megkíméli családját.

Saul nem hagyott maga után trónörököst, ugyanis fia Jonatán előbb elhunyt, így Dávid lett előbb Júda, majd Izrael királya, miáltal perszonálunióban egyesítette a kettészakadt országot. Elfoglalta Jeruzsálemet, megerősítette hatalmát, majd leszámolt a két országot fenyegető filiszteusokkal és kánaánita népekkel. Fiai közül az egyik, Absolon megpróbálta elfoglalni atyja trónját, másik fia, Salamon pedig utódja lett. Első felesége, Mikhál, Saul király lánya volt, egy másik pedig egyik hadvezérének az özvegye, Betsabé. Nagy bűne, hogy Betsabé férjét, Uriját olyan hadifeladattal bízta meg, amiről tudta, hogy nem éli túl, így elvehette annak feleségét. Később Dávid megbánta tettét és elfogadta Isten ítéletét.

A “magyar romlásnak százada”? - Magyarország és Erdély a 17. századi Európa színpadán.                                               

Előadó: Oborni Teréz

     MTA BTK Történettudományi Intézet  tudományos főmunkatársa, kandidátus

Oborni Teréz

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ

Balassagyarmat, 1960. 07. 10.

VÉGZETTSÉG

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, történelem szakos középiskolai tanár és levéltáros (1983)

MTA kandidátus (1998)

TUDOMÁNYOS FOKOZAT

A történettudomány kandidátusa (CSc), MTA. Téma: Erdély pénzügyei és pénzügy-igazgatása I. Ferdinánd uralma alatt

   A kompromisszumok időszaka: Magyarország a 18. században      

Előadó: Kalmár János

      ELTE Középkori és kora újkori Magyar Történeti Tanszék, egyetemi docens

Kalmár János

Egyetemi doktor (ELTE, 1983): Habsburg Károly főherceg és a katalán rendiség 1705-1711/13

CSc-fokozat (MTA, 1995): Die Erziehung des Kaisers Karl VI.

Habilitáció (Debreceni Egyetem, 2008): Az 1708-15. évi pozsonyi országgyűlés történetéhez.

Kutatási témák:
A török kiűzése utáni Magyarországra vonatkozó berendezkedési tervek; Kormányzat és rendek viszonya a 17-18. századi Habsburg Monarchiában; Kora újkori Habsburg uralkodó-ideál.

Salamon: Dávidnak, Izrael második királyának tizenhatodik fia. Édesanyja, Betsabé eredetileg a hettitaUriás felesége volt; Salamon Dávid királynak tőle született második gyermeke.

Neve vagy a héber salom ‘jólét, boldogulás, egészség, béke’ szóból származik, vagy a Jeruzsálem nevében is szereplő Sálem személynévvel (istenségnév?) hozható kapcsolatba. Sámuel második könyvében (2Sám 12,24) Jedidja néven is említik, ami héberül azt jelenti: ‘Jahve kedveltje’.

Uralkodása a zsidó hagyományban aranykornak számít, valójában azonban eredményeit nagyrészt apjának, Dávidnak köszönheti; neki igazában nem sikerült befejeznie a művet, és a rá hagyományozott birodalmat egységes országgá szerveznie. Központosító törekvései, a robot- és adókötelezettségek erős ellenhatást váltottak ki, s nagyrészt ennek köszönhető az, hogy halála után országa szinte azonnal az északi Izraelre és a déli Júdeára szakadt.

A Biblia leginkább bölcsességét emeli ki. Mint szerzőnek hagyományosan neki tulajdonítják A példabeszédek könyvét, A Prédikátor könyvét, az Énekek énekét és néhány zsoltárt.

Húsvéti készülődés – kreatív foglalkozás

Szeretettel várjuk a kicsiket és nagyokat kreatív foglalkozásunkra, mely során húsvéti ajtó és ablakdíszeket, húsvéti kosarat, képeslapot készíthet az, aki velünk tart.

Időpont: 2014. április 12. (szombat) 09.00-13.00 óra

Helyszín: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár – Csiriptanya

Illés: Az izraeli Acháb király (Kr. e. 874-853) idején működött. A Királyok könyve szerint Tisbéből való, származásáról semmit nem tudunk, sem személyéről, sem Tisbe hollétéről nem maradt fenn történelmi dokumentum. Feltűnés nélkül jelenik meg a Királyok könyvében, amikor egy visszaélés kapcsán felszólal Acháb és felesége, a türoszi származású Jezabel ellen. A királyné ezután hajtóvadászatot indít a próféták ellen, Illés és társai a Kerit-patak völgyében találnak menedéket. A szárazság miatt azonban előmerészkedik, és a föníciai Sarepta (bibliai Carefta, ma Sarafand, Libanon) városában egy özvegynél bujkál. Amikor Izraelben már reménytelenné válik az élelemhiány, Illés “párbajra” hívja Baál papjait Kármel-hegyére Szamária és Tirusz határán. A szükségben segítséget nyújtó Isten képével akarja meggyőzni Izrael népét, és valóban, Jahve tüzet küld áldozatára, majd esőt a száraz országra.

Jezabel királyné ezek után elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Jahvéval. A Biblia ettől kezdve rengeteg szövegrészt hoz az életéről, amelyek később Jézus tetteiben és szavaiban térnek vissza. Visszatértekor Illés kiválasztotta utódát Elizeus személyében.

CSEPEREDŐ MESEKLUB A KÖNYVTÁRBAN!

Kedves Szülők!

Ha szeretik a meséket és szívesen barkácsolnak együtt gyermekükkel, szeretettel várjuk Önöket

a

Cseperedő meseklub következő foglalkozására!

Meseposztónkon áprilisban Gárdonyi Géza: Ugri meg Bugri című meséje elevenedik meg.

Találkozzunk

2014. április 16-án (szerdán) 16,30 órától

a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárában!

(Nyíregyháza, Szabadság tér 2., földszint)

A foglalkozáson való részvétel ingyenes!

Töltsünk együtt egy mesés délutánt a Gyermekkönyvtárban!                         

Jósiás: (Kr. e. 649 – Kr. e. 609) Júda királya Kr. e. 640-től haláláig; reformjai kitörölhetetlen nyomot hagytak Izrael vallási hagyományain.

Ámón király fiaként született, és édesapja halála után, nyolc éves korában örökölte a trónt. Júda már egy évszázada, Akház király kora óta az Asszír Birodalom vazallusa volt. A birodalmi politika az izraelita identitást elnyomó, azzal szemben álló kultuszokat erőltetett az országra.Assur-bán-apli halála (Kr. e. 627?) után az Asszír Birodalom káoszba süllyedt, és nem tudta megőrizni Jeruzsálem feletti fennhatóságát. Egyiptom szintén gyenge volt, így Júda viszonylag függetlenné vált az idegen hatalmaktól. Kr. e. 621 körül Jósiás megindította nemzeti újjáéledési tervét, amelynek középpontjában a Templom állt. Mély hatást tett rá egy tekercs, amelyről úgy vélték, hogy a királyság előtti időkből származik, s a szövetség hagyományára vonatkozó előírásokat tartalmazott. A szöveg ismerete döntő fordulatot adott reformjainak. A Templomot megtisztította minden idegen kultusztól, mindenestül Istennek szentelte .  Felszámolta az összes helyi szentélyt, s az áldozathozatalt Jeruzsálemben összpontosította.

     “Szabadság, egyenlőség, nemzetiség! – és amibe kerül…” A 19. század

Előadó: Csorba László  

     Magyar Nemzeti Múzeum, főigazgató, egyetemi docens, kandidátus

Csorba László

Csorba László 1952. szeptember 7-én született Budapesten Csorba Antal és Szegedy-Maszák Éva gyermekeként.

Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n végezte 1973-1979 között.

1979-1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozott eleinte mint segédmunkatárs, majd munkatárs illetve főmunkatárs. 1991–től az ELTE-BTK művelődéstörténeti tanszékének docense. 1992–1993 között az Indianai Egyetem vendégprofesszora volt. 1998-2003 között a római Magyar Akadémia tudományos igazgatója, 2003-2007 között igazgatója volt. 2007 óta a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének igazgató-helyettese. 2010. február 1 óta a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.