Ábrahám: jelentése: sokak apja/vezére; próféta volt, akit a judaizmus mellett a keresztény, az iszlám és a Bahá’í vallás is ősatyaként tisztel. Ábrahám nem volt zsidó, hiszen akkoriban még nem léteztek zsidók. Viszont Sém és Héber leszármazottjaként Ábrahám sémita és héber volt.Történetét a Teremtés könyve írja le, amely szerint Ábrahám az izraeliták, az ismaeliták, a midianiták és az edomiták ősatyja.

A Biblia szerint Jákob a fiatalabbik volt Izsák és Rebeka ikerfiai közül, bátyja Ézsau. Mikor felnőtt, anyja segítségével csalással megszerezte a közben megvakult idős Izsáktól az atyai áldást, ami a bátyjának járt volna: először rávette a munkából éhesen hazatérő Ézsaut, hogy egy tál lencséért cserébe mondjon le elsőszülöttségi jogáról, majd később Ézsau ruháiba öltözve ment be apjához, aki megáldotta. Jákob ezután elmenekült otthonról, mert félt, hogy Ézsau megöli.

Jákob anyai nagybátyjához, Lábánhoz menekült, akinél pásztorként dolgozott. Beleszeretett Lábán kisebbik lányába, Ráhelbe, és megegyeztek Lábánnal, hogy hét évig szolgálja őt, cserébe Ráhelért. Lábán azonban becsapta, és a hét év leteltével Ráhel helyett Leát, az idősebbik lányt adta hozzá. Jákob újabb hét évig szolgálta, és így Ráhelt is feleségül vehette. Ezután egy ügyes trükkel elérte, hogy Lábán sok birkáját nekiadja, és elköltözött Lábántól. Később kibékült Ézsauval.

Jákobnak tizenkét fia született Leától, Ráheltől, valamint azok két szolgálójától, Bilhától és Zilpától: Rúben, Lévi, Simeon, Isszakár, Júda, Zebulon, Gád, Áser, Naftali, Dán, József és Benjámin. Ők a zsidó törzsek ősei.

Szeretettel várjuk az olvasás szerelmeseit 2014. február 14.-én pénteken, 16 órától a a Móricz Zsigmond Olvasókör találkozójára.

Témák:

„Lélekkel magasabb” – A bennem élő tiszta-szép szavú költő.
A Ratkó József emlékév kapcsán a költőre emlékezik,
verseit elmondja:
Abonyiné Antal Anna
Közreműködik: Ignácz Lászlóné

„Légy jó mindhalálig” – Beszélgetés Móricz Zsigmond regényéről.

Helyszín: Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár-kamaraterem
(Nyíregyháza. Szabadság tér 2.)

Mi is az Olvasókör?

A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület égisze alatt 2014. január 17-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából megalakult Olvasókör azokat az irodalombarátokat gyűjti egybe, akik szeretnek olvasni, szívesen megosztják élményeiket, reflexióikat másokkal.

A beszélgetések kötetlenek, esetenként író, kritikus, tanár vendéget is hívunk, illetve megemlékezünk irodalmi nagyjainak évfordulóiról.

Elsősorban kortárs irodalom, közismert klasszikusok, de esetenként elfeledett vagy éppen mellőzött remekművek is szerepelnek témáink sorában. Névadónk iránti tiszteletből az olvasmányaink között több Móricz-mű is szerepelni fog.

Havi egy alkalommal találkozunk, hogy egy-egy már ismert versről, novelláról, regényről , vagy akár a helyszínen megismert alkotásról eszmét cseréljünk – a biblioterápiás módszereket is segítségül hívva.

Az olvasókör barátságos „otthona” a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, mely megkönnyíti mind a kapcsolattartást, mind a nyomtatott információkhoz való hozzáférést.

Az Olvasókör ötletadó elnöke Dr. Bihari Albertné főkönyvtáros, társelnöke Gerliczki András irodalomtörténész.

Szeretettel hívunk , várunk minden irodalombarátot!
Jelentkezés: biharinejoli@gmail.com

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

2014. február 18-án, kedden 16 órára

Bánszki Tamás

(1892-1971)

tanár, festő- és grafikusművész

emlékkiállításának megnyitójára.

 A vendégeket köszönti: Csontosné Maleczki Ilona mb. igazgató

 Tárlatvezetés: Aby Szabó Csaba festőművész

Zongorán játszik: Iváncza László,

a Vikár Sándor Zeneiskola tanára

A képek Szabó György földeáki származású, debreceni

ny. középiskolai tanár magángyűjteményéből valók.

Bánszki Tamás Földeákon született. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Képzőművészeti Főiskola rajztanár szakán folytatta tanulmányait. Mesterei voltak: Révész Imre, Bosznay István, Edvi Illés Aladár, Lyka Károly.

A tárlat jelentőségét a művész több mint 120 évvel ezelőtti születési évfordulója mellett az adja, hogy Bánszki Tamás tanári pályafutását 1920-ban a Csonka Bereg vármegyei Tarpán, az akkor ott működő Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban kezdte (itt tartózkodását festményein is megörökítette). Az intézménnyel együtt 1921-ben Fehérgyarmatra költözött. Itt figyelt fel rá Ady Lajos tankerületi főigazgató, aki segítette a debreceni piarista gimnáziumba való áthelyezését. A művész-tanár 1922-től egészen 1948-ig tanított az iskolában, miközben a cívisváros művészeti életének meghatározó személyiségévé vált. Makón 1949-ben, Szegeden 1962-ben oktatta tanítványait. Az Aratás című fametszetével 1932-ben Chicagóban, a Madonna című munkájával 1936-ban Varsóban a Nemzetközi (grafikai) Fametszet kiállításokon aratott sikert.

Nyugállományba vonulását követően visszatért szülőfalujába, ahol élete végéig alkotott. Képeit köz- és magánygyűjtemények őrzik.

Egyéni kiállítások

1920: Szeged

1926: Debreceni Művészház

1937: Déri Múzeum, Debrecen

1941: Piarista Gimnázium, Debrecen

1962, 1965: Móra Ferenc Múzeum, Szeged

1935, 1936: Nyíregyházán az Ajtósi Dürer Céh által rendezett grafikai kiállítás résztvevője

A kiállított Bánszki-gyűjtemény, amelynek első darabjai családi hagyatékból származnak, először lép a széles nyilvánosság elé. Az itt látható akvarellek egy részét a 100 évvel ezelőtt kirobbant I. Világháborúban, olasz hadifogságban készítette a művész.

A kiállítás 2014. március 7-ig látogatható, a könyvtár nyitvatartási idejében.

József: Az ószövetségi történet szerint mivel ő volt apja kedvenc fia, féltestvérei irigységből eladták rabszolgának. József álmokat látott, amikben a testvérei leborultak előtte. Egyiptomba került, ahol Potifár szolgája lett. Jó viszonyba került gazdájával. Gazdájának felesége megpróbálta elcsábítani, majd mikor József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár a börtönbe vetette Józsefet. Ez a motívum egy, a korabeli világban rendkívül elterjedt mítosz, az Asertu és Baál (hettita Aszerdusz és a Viharisten, ugariti Atirat és Baál, föníciai Asera és Baál). Az istennő neve összevethető József feleségének nevével, Aszenáthhal.

Holokauszt emlékhelyek a világban – kiállítás megnyitó

Tisztelettel hívunk és várunk minden érdeklődőt  2014. február 24-én 16.30-ra a könyvtárunk 3. emeleti Társalgójába  a kiállítás megnyitójára.

A rendhagyó fotóalbumnál emlékezik Markovics Gyula, aki maga is megjárta a poklot. Megtiszteltetés számunkra, hogy vállalta a fájdalmas múlt felidézését, s hiteles történelmi képet fest majd a résztvevőknek emberek millióinak megpróbáltatásairól. A megnyitó után az Amerikai Nagykövetség Közkapcsolatok Szolgálatának vezetője, Karyn Posner-Mullen   köszönti a résztvevőket, s néhány apró ajándékot ad át a város közgyűjteményei részére. Zenével köszöntik a látogatókat: Suhanyecz Szilvia és  Takács Julianna, a Vikár Sándor Zenei Alapfokú Művészeti Iskola zenetanárai.

A megnyitó után a kamarateremben folytatódik a visszaemlékezés. Aki a történelem e sokat vitatott eseményeit részleteiben  kívánja megismerni, maradjon velünk a beszélgetésre!

Mózes bibliai próféta, egyben a zsidóság, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. Történelmi személyiség,  kinek tevékenységét az Ószövetség több könyvben örökíti meg és akit Jézus is többször említ. A róla szóló leírások későbbi eredetűek, hiszen leírják halálát is. A valódi Mózes személye, és életének részletesebb történései tudományosan nem minden tekintetben tisztázottak. A régészeti kutatások alátámasztják az izraeliek egyiptomi tartózkodását, fogvatartását, és kivonulásukat Egyiptomból. A Merenptah-sztélé (Izrael-sztélé vagy Merenptah győzelmi sztéléje) megemlíti Izraelt, melynek ez a legkorábbi ismert említése, egyben az egyetlen olyan forrás, ami ókori egyiptomi dokumentumon fordul elő.

ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK

avagy egy fotós-műemlékvédő az értékek nyomában

Sipos László Forster-emlékérmes fotográfus előadása

2014. 02. 27.(csütörtök) 17.00 órakor

a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében,

egy kamarakiállítással egybekötve

Sipos László

magyar fotóművész, Forster-Emlékérmes műemlékfotós.

Tanulmányait Nyíregyháza és Szeged városában folytatta, művésztanárai Pál Gyula, Németh Lászlóné Michna Éva és Krutilla József voltak. Több mint két évtizede foglalkozik műemlékfotózással, filmezéssel. Öt földrész kilencven országában tizenhétezer – nem digitális – műemlékfotót készített, kétszáz órányi videofilmet forgatott. Különösen a környezet- és műemlékvédelem, a táj és a műalkotás viszonya foglalkoztatja. Színes és fekete-fehér műemlékfotói jelentek meg az Armenia, az Értékmentő, a Falu Város Régió, a Kelet-Magyarország, a Műemlékvédelem, a Műsorkalauz, a Nyírségi Gondolat, az Örökség, a Polonia Wegierska, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle és a Megyei Könyvtárak Lapja 1999-2013. évi számaiban, a szlovákiai Régió c. kulturális folyóiratban, továbbá ausztriai és hazai képeslapokon. Eddig nyolc fotóalbuma és két – saját műemlékfotóit tartalmazó – tanulmánykötete látott napvilágot. Első fotókiállításait – közép-ázsiai képeiből – Hilda Putschögl rendezte, Breitenfurt bei Wien-ben, Bécsben, a „Z”-ben, Baden bei Wienben. Ezeket később még több mint egy tucatnyi követte, Magyarországon és Szlovákiában. 2008-ban a kulturális és oktatási miniszter – az indokolás szerint a műemlékvédelem ügyét előmozdító kiemelkedő publikációs (és műemlékfotós) tevékenységért – a Magyar Műemlékvédelemért – Forster Gyula-Emlékéremmel tüntette ki.

(A wikipédia nyomán)

Jozsué még Egyiptomban született, és neki megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után, – a hűséges segítőtárs -, Jozsué lett a nép vezetője. Az ő történeti feladata Kánaán meghódítása. Nem véletlen hogy vezető lett, mert ő volt az a tizenkét kém egyike, akiket Mózes kiküldött a kánaániták kikémlelésére, és ő és Káleb  voltak ketten akik a továbbhaladást javasolták akkor. A könyv második része arról szól hogyan osztották fel a meghódított országot. Így teljesedett be Isten ígérete, melyből semmi sem hiányzott, maradéktalanul beteljesedett. Isten hűséges szolgájának vezetése alatt kapta meg ezt az ajándékot Izrael törzsei. A szerző a csodás, idealizált elemeket hangsúlyozza, minden hadisikert Jahvénak tulajdonít, az emberi tényezők háttérbe szorulnak a győzelmek bemutatásában.

Dr. Szigeti Jenő: „Budapesten, 1936-ban születtem. 1957 februárja óta a H. N. Adventista Egyház alkalmazottja vagyok. 1961-ben lelkészi oklevelet szereztem (BA), 1964-ben az Evangélikus Teológiai Egyetemen pedig egyetemi végzettséget (MA). 1978-ban a Debreceni Református Teológiai Egyetemen teológiai doktorátust (PhD) szereztem egyháztörténetből. 1988-ban kandidátus lettem, 1998-ban habilitáltak, majd az államfő egyetemi tanárrá nevezett ki a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karára. 44 éve tanítok a felsőoktatásban. A Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképzőjének, az Adventista Teológiai Főiskolának egyik megszervezője voltam. Jelenleg a Miskolci Egyetem ermeritus professzora, az Adventista Teológiai Főiskola tiszteletbeli tanára, az ELTE címzetes egyetemi tanára vagyok.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár

tisztelettel meghívja

Nyíregyháza Város középiskoláit

„Szívem szerint” című

biblioterápiás foglalkozására

2014. március 11. (kedd) 15.00

Meghívott vendégeink:

Kustra Gábor költő

Pipoly Beatrix

Toledo Gabriella 

Foglalkozásvezető:

Dr. Vaczóné Antal Erika biblioterapeuta

Helyszín:

Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár – Kamaraterem

(Nyíregyháza, Szabadság tér 2. III. emelet)

Biblioterápia  

= a könyvek gyógyító ereje
= könyvekkel segíteni
= könyvek általi gyógyítás
= olvasás általi orvoslás

„Az emberi lét és a világ megismerése egész életre szóló feladat. Minden életszakaszban azt kell megtanítani, ami az ember eszességének, uralkodásra való képességének és tökéletesedésre való alkalmasságának, különleges adottságainak érvényesülését elősegíti. A tanítás módja akkor helyes, ha az értelemnek mindig új gyönyörűséget okoz. Ha az ember megismeri a világot és benne magát, akkor e szilárd ismeretrendszer birtokában felismert rendeltetésének megfelelően fog cselekedni élete minden adott helyzetében.”

(Comenius 1670)