A 2010-es években nem mindennapi forrásból gyarapodott a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár állománya: városunk irodalomtörténésze, a Tanárképző Főiskola Irodalom Tanszékének oktatója Katona Béla (1924-1999) könyvtárával, azaz annak egy részével.
A tanár úr a főiskolán főként a XX. századi magyar irodalmat oktatta a leendő általános iskolai irodalomtanároknak.
Irodalomtörténészként a helytörténeti irodalommal foglalkozott: a megyéből származott nagy íróinkkal, az ő honi kötődéseikkel, vonatkozásaikkal (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Bessenyei György, Kölcsey Ferenc, Jósika Miklós, Rákos Sándor), s kevésbé ismert, de más jelentős szerzőkkel, a kulturális közélet jelentős helyi alakjaival (Sipkay Barna, Fábián Zoltán, Fehér Gábor). Róluk számos írást, tanulmányt publikált, önálló köteteket szerkesztett, jelentetett meg (Krúdy breviárium, Krúdy Gyula pályakezdése, stb.), s több összefoglaló művet írt a megye irodalomtörténetéről (Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája, Táj és irodalom : Az irodalom Szabolcs-Szatmárban, Szabolcs-Szatmár az irodalomban, stb.)
Irodalomszervezőként összefogta, támogatta a kortárs megyei alkotókat, fórumot biztosított nekik a Váci Mihály Művelődési Házban szervezett rendezvényeken, s nem egy antológiát szerkesztett munkáikból (Hogy a virág megmaradjon, Holdrajzóra, Kisebb hazám, Ki vált meg minket?).
Munkásságát a város 1994-ben Díszpolgári címmel ismerte el. Ez alkalommal jegyezte le szavait a Kelet-Magyarország hasábjain Bodnár István: „Az életre szóló szenvedély számomra az irodalom volt, s mint tanár, ezt taníthattam, mint kutató, ezzel foglalkoztam, s mint az írócsoport vezetőjének, még a közéleti munkám is elsősorban ehhez kapcsolódott. Az irodalomtörténeti munkásságom központjában mindvégig Krúdy Gyula állt. (…) Elsősorban a megyénkből indultak munkássága érdekelt. (…) Számomra ezek az irodalmárok is azt bizonyították, hogy lehet a megye határán túl is érvényesülni, hatni a szép szó erejével.” (K-Mo. LI/62. (1994. márc. 15.) p. 9.)
S mindeközben gyűjtötte magánkönyvtárát: a magyar- és világirodalom klasszikus és kortárs műveit, irodalmi folyóiratokat, helyi kiadványokat, irodalomtörténeti-irodalomtudományi szakmunkákat, s mindent, ami irodalommal kapcsolatos, például írókat ábrázoló érmeket, plaketteket.
Halála után felesége – aki aktív éveiben szintén irodalomtanár volt – úgy gondolta, az értékes gyűjteménynek méltó helyet és hasznosítást kell találni. Szerette volna, ha a fogadó egészben, különgyűjteményként kezelve őrzi meg a könyvtárat. Megkereste a városban szóbajövő intézményeket, de ilyenformában – mivel nem különleges gyűjteményről, hanem egy művelt humán értelmiségi nagy műgonddal összeválogatott könyveiről volt szó – egyik sem, így könyvtárunk sem tudta vállalni a gyűjtemény kezelését. A múzeumi könyvtár is sokáig mérlegelte lehetőségeit, végül a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolára került a hagyaték. Szakkönyvtár lévén végül ők is úgy gondolták, nincs szükségük teljes egészében a gyűjteményre. Megtartották annak a legértékesebb, legegyedibb részét: a Krúdy-könyveket sok régi példányt, ez kis különgyűjteményt képez azóta könyvtárukban. A többi könyvnek gazdát keresve az özvegy megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek után már nem marad egyben a gyűjtemény, s a megyei könyvtárnak ajándékozta azt, hogy hasznosítsa, ahogyan a legjobban tudja.
Így került hozzánk a tanár úr könyveinek megmaradt része. Egészben természetesen jobban örültünk volna neki, hisz helyismereti gyűjteményünk – bár szép Krúdy-gyűjteménnyel rendelkezik – biztosan értékes kiegészítést nyert volna. Az átszállított könyveket először helytörténeti könyvtárosaink nézték végig, első körben kiválogatva a helyismereti szempontból legértékesebbnek látszó köteteket. Először ezeket vettük állományba. A tanár úrnak kis körbélyegző ex librise volt („Katona Béla könyvtára”), ez minden könyve címoldalán szerepelt, tehát a könyvben eleve benne volt a forrás. A leltárkönyvbe, illetve a katalógusba is beírtuk a példányok megjegyzés-rovatába, hogy a Katona-hagyatékból származik a könyv.
A továbbiakban minden könyvnek behasonlítás után határoztuk meg a gyűjteményi helyét. Ha helyismereti jellegű volt, és még nem volt belőle példányunk, a Helyismereti gyűjteménybe került. Ha volt ugyan már példány belőle, de az új példány dedikált volt, szintén a Helyismereti gyűjteménybe tettük, esetleg az ott lévő másik példányt átosztottuk kölcsönzésbe. Élvezet volt a szép régi könyvek feldolgozása, különösen, ha dedikációt is találtunk bennük, például Margócsy József köszönetét a Jókai-kötetben.
Szinte minden lelőhelyre, gyűjteményrészbe jutott valami: a kölcsönzőbe helyismereti jellegű kiadványok, amelyekből eddig még nem volt kölcsönzési példány, a fiókkönyvtárakba egy-egy klasszikus vagy értékes kortárs regény, ha éppen onnan hiányzott, Központi raktárunkba a ritkább, értékesebb példányok, például az Erdélyi Szépmíves Céh szép nemezborítós kiadványai. Sok kölcsönzőbéli megfakult, elcsúnyult kötetet lecseréltünk a tanár úr szép állapotban megőrzött könyveivel. Külön érdekesek voltak a kötetekben talált feljegyzések, a tanár úr témához vagy műhöz kapcsolódó jegyzetei – ezeket benne hagytuk a könyvekben, hadd csodálkozzon rá a majdani olvasó is – illetve a könyvjelzőként használt eszközök, mint hajdani kordokumentumok: régi buszjegy, vonatjegy, bérlet, kártyanaptár, feladóvevény, stb.
Néhány cím a különlegesebbek közül:
Villon balladái Faludy György átköltésében, valószínűleg korabeli szamizdat-formában terjesztett bekötött gépirat
Balázs József: Bátori advent c. Nyíregyházán bemutatott színművének szövegkönyve (amely önálló kiadásban még nem jelent meg)
Szabolcsi anthológia, Jóba Elek 1932
Sződemeteri alkalmi kiadvány a Kölcsey-szobor felavatása kapcsán 1994-ből
Universitas ’68 : Egyetemi és főiskolai hallgatók irodalmi antológiája, amelyben Aczél Géza és Kurucz Gyula írásai is olvashatók, s Aczél Géza dedikálta a tanár úrnak
A Nyíregyházi Államilag segélyezett Ágosta Hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium negyvennegyedik évi értesítője az 1907-1908-ik iskolai évről
Festschrift für István Futaky : Zum 60. Geburstag am 12. mai 1986 – hamburgi kiadvány a megyéből Németországba származott nyelvész, volt igazgatóhelyettesünk, Futaky László fívére tiszteletére
Rilke 1922-es német nyelvű verseskötete
Móricz Zsigmond: Fortunátus c. színdarab, 1918
Móricz Zsigmond: A vadkan, 1924
Kármán József Fanni hagyományai, 1914
Kaffka Margit: Szent Ildefonso bálja, 1914
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, 1913
Karinthy Frigyes: Az ezerarcú lélek, 1916
Néhány száz kötet még mindig maradt, azok a művek, amelyek kellő mennyiségben megvannak a könyvtárunkban. Ezért ezeket felajánlottuk, s ezúton is felajánljuk a megyebéli könyvtáraknak válogatásra: klasszikus szépirodalom, az 1960-80-as évek kortárs irodalma, irodalomtörténeti, helytörténeti munkák.
Bár folyamatosan sok könyvajándékot kapunk olvasóinktól, egységességénél, irodalmi értékénél, s a neves tulajdonoshoz való kapcsolódásánál fogva ez az adomány kiemelkedő és különleges értéket jelent állományunk gyarapodásában.
