Az „Égő kastélyok” című könyvből egy zsidó gyermek életét, napi harcát ismerhetjük meg, amit a túlélésért folytat. A kislány egy előkelő zsidó családban él a második világháború idején Budapesten, 1939-ben. Egy hónappal az ötödik születésnapja után édesapja elmenekül Magyarországról. Halálos veszélyben volt, mint tulajdonosa és kiadója egy, a nácik által akkoriban elkobzott újságnak, ezenkívül zsidó, aki náciellenes cikkeket publikált. Az önéletrajzi írás a szerző Budapesten, a második világháború alatt megélt gyermekkorát, majd azt követően nyugat-európai menekültéveit örökíti meg.
Az égő kastély metafora és szimbólum egyszerre: a gyermek gondtalan mesebeli életét jelenti, amit a nácik képletesen felgyújtanak. A mesebeli kastély az elbeszélő kislányban – az őt és családját ért atrocitások miatt – a kötet végére az elveszett illúziók, a megsemmisült gyermekkor, a felejthetetlen szenvedések, az örök gyász égő jelképévé válik. Az égő kastély tulajdonképpen Magda saját lelke is, mivel az események egy okos kislány számára – aki még ráadásul sokáig naivan hisz egy racionalizálható világban – feldolgozhatatlanok. A szerző felnőtt korában sem tudta magát túltenni a történéseken. Ám egész életét végigkísérte a könyvbeli kislány (önmaga) fegyelme és iparkodása, hogy józan ítélőképessége minden helyzetben megmaradjon.
A lenyűgöző könyv a gyermekkori Magda Dénes tapasztalatait osztja meg az olvasóval, amit családjával átélt Magyarországon, a holokauszt alatti időkben. A szerző túlélte apja halálát, élete összeomlását, a szegénységet és a rettegést, a háborút és az üldöztetést. Mindig vannak szép és kevésbé szép pillanatok a család életében, van, amikor sírnak, van, amikor nevetnek, viccelődnek vagy veszekednek.
Abszolút könnyen olvasható a könyv, egyszerre izgalmas és lélekemelő, akár utazás közben egy vonaton is el lehet olvasni…