Tokajból érkezett a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárba, 1977-ben. Addig sok mindennel foglalkozott, volt művelődési ház igazgató, hajósinas, népművelő stb. Itt, a könyvtárban a Helytörténeti Gyűjteményben dolgozott, majd a megyei hírességek életét kutatva, az innen elszármazó írók költők még élő rokonait látogatta az ország egész területén. Az akkor divatos 8 mm-es celluloid filmeken örökítette meg őket az utókornak. Néhány név a nagyok közül: Móricz, Váci, Krúdy, Ratkó.
Rendkívüli intelligenciával rendelkezett, és igen könnyen tudott bárkivel kapcsolatot teremteni. Például Móricz Zsigmond lányaival, és meg tudta szólaltatni Leányfalun a még élő plébános urat, a régi kertészt, aki még akkor is a Móricz kúriában élt.
Élmény volt vele dolgozni, mert megszállottan tette a dolgát. Akkor még nem tudtunk a filmek alá élő szinkronhangot venni, hanem külön magnóval jelenetszinkront készítettünk. Egy-egy ilyen munka során azt vettük észre, hogy ránk virradt, de míg el nem készültünk, addig maradtunk.
A Megyei Könyvtár nyári olvasótáborainak szervezésében hosszú évekig vett részt, ahol a meghívott diákok nagyra becsülték és szerették!
Később dolgozott különböző színházaknál: Nyíregyházán – Kecskeméten – Egerben – Győrben.
Fia halála után Nyíregyházán élt, egy idő után nagyon méltatlan körülmények között. Ebben az időben is különböző dolgokon törte a fejét, kiállításokat, kulturális műsorokat szervezett, amelyekben igen jártas volt. Nyomorúságát is emelt fővel viselte, és igen nagy kár, hogy tehetségéhez mérten életmódja – mostohája- lett.