Megdöbbenéssel fogadtuk a hírt haláláról. Tudtuk, hogy betegséggel vívódik, de hirtelen távozása váratlanul ért mindnyájunkat. Hiszen három héttel azelőtt még kedélyesen, jókedvűen beszélgetett velünk kórházi szobájában -, már haza készült otthonába. Jó volt ismét hallani a régi Tamás humorát, szófordulatait, a mindig bölcs meglátásait, legyen szó szakmáról, vagy éppen a világ dolgairól.
Szakmai életútja szinte egybeforrt az intézmény fejlődéstörténetével, azzal a szisztematikus átalakulással, mely mára, egy színvonalas gyűjteményre épülő korszerű szolgáltatásrendszert teremtett. Közel negyven éven át végzett klasszikus gyűjteményszervező- és alakító, a megyei könyvtárhálózatba kisugárzó tevékenysége egyben a mai információs társadalom új követelményeinek szemléletét tükrözte. Munkamódszerét a könyvtári, szakmai feladatok összefüggéseiben való gondolkodás és cselekvés jellemezte.
Nyíregyházán született 1939-ben. Középiskolai majd felsőbb fokú kertészeti tanulmányai kapcsán e szakterületen indult életpályája. Humán érdeklődése azonban a bölcsészettudományok felé irányították. 1964-ben a mátészalkai Járási Könyvtárban kapott szervező könyvtárosi állást, s ezzel elindult szakmai pályafutása. Az itt töltött két év után 1965-ben már a megyei könyvtárban dolgozott, előbb művelődési autós könyvtárosként, majd néhány évvel később helyismereti szakreferens lett. Közben elkezdte tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtár-történelem szakán, ahol 1973-ban kapott diplomát.
Ez időben már – 1971-től – a feldolgozó csoport, majd 1976-tól az állománygyarapító- és feldolgozó osztály vezetésére kapott megbízást, mely feladatot 2006-ban történt nyugdíjba vonulásáig végezte. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettesi feladatait mintegy 5 éven keresztül látta el.
Tudását különböző képzéseken speciális szakmai ismeretekkel egészítette ki, mint katalógusszerkesztés, új könyvtári szabványok, antikvárius–becsüs, vezetői ismeretek. Könyvtári szakértői, szakfelügyelői tevékenységet már a ’80-as években is folytatott, majd 2000-2006 között ismét megbízást kapott.
Intelligens személyisége, olvasottsága, a könyvpiacon való jártassága predesztinálta az általa végzett tevékenységre. A könyvtár állománygyarapításában elsősorban az értékelvűség volt számára a meghatározó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb közkönyvtáraként az általános olvasói igények kielégítése mellett a tudományos igényű, kutatói érdeklődés szolgálatába is emelte a könyvtár gyűjteményét. Ez irányú tudatos szakmai munkáját, elhivatottságát Szabó Ervin szavai fejezik ki igazán: „A könyvtáros igazi hivatása mások tudományos munkásságának előmozdítása.” E tevékenységét az egyetemi, főiskolai hallgatók, a kutatómunkát végző nagyszámú könyvtárhasználók elismerő szavai a könyvtár vendégkönyvében is jelzik.
A könyvtár tudományos funkcióját is ellátó helyismereti gyűjteményének és a gyűjteményes kötetek analitikus feltárását végző munkának a szervezője, megalapozója. Egyik kezdeményezője volt a 14 kötetes Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái c. életrajzi lexikon helyismereti vonatkozású anyaga feldolgozásának.
Történészi voltát, kutatói affinitását mutatja, hogy évtizedekig tagja volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Múzeum, a Megyei Levéltár és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár által évente meghirdetett megyei honismereti pályázatok bírálóbizottságának.
Gyűjteményszervező, -alakító tevékenysége mellett szakmai pályájának másik fontos eleme könyvtárépítő munkája. Az 1970-es évek elején megkezdett megyei könyvtár építésének könyvtárszakmai irányításában, lebonyolításában rendkívüli érdemeket szerzett. Tapasztalataival, bölcs lényeglátásával hatékonyan segítette negyedszázaddal később is, az időközben „kinőtt”, s 2005. novemberben átadott könyvtár bővítését, rekonstrukcióját, az igazgató munkáját.
A megyei könyvtári hálózat munkáját könyvtárszervezőként végezte évtizedeken keresztül, szakmai állásfoglalásai, iránymutatásai mindenkor korrekt és helyes értékítéletet tükröztek. A megye könyvtárügyének, s különösen a kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése érdekében számos elemző tanulmányt, szakmai anyagot készített.
Szakmai felkészültsége révén oktatói tevékenységre is megbízást kapott. Tanított a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Könyvtári Tanszékén, ill. részt vett a középfokú könyvtáros képzésben. A megyei intézmény munkatársaként, vezetőjeként szervezte, segítette a szakmai továbbképzések lebonyolításait, gyakran tartott előadásokat e rendezvényeken.
Publikációs tevékenysége elismerésre érdemes. Nevéhez fűződik a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár hírlapmikrofilmjeit regisztráló katalógusok, címjegyzékek összeállítása (1984, 1990). A megyei szaksajtóban rendszeresen – de országosan is – jelentek meg írásai, szakmai kiadványokról szóló könyvismertetései. Filoszos, ismeret-rendszerező tudása révén megbízást kapott a Magyar katolikus lexikon (1-9. köt.) egyes szócikkeinek megírására.
Nemzetközi szakmai tanulmányutakon: Hollandia, Németország, Anglia, s a Kárpátok-Eurorégió országaiban szerzett tapasztalatait munkájában igyekezett hasznosítani.
Egyéni tartása, emberi kvalitásai, mindig elegáns megjelenése környezete tiszteletét váltották ki. Higgadt, megfontolt véleményei, döntései érdemi alakító tényezőként hatottak a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár tevékenységére, munkatársaira. Magánéletében igényes, művelt, az életet élvező régimódi polgárként élt. Össszekötő kapocs volt a „hőskorszak” régi könyvtárosi gárdája, s a fiatal informatikus könyvtárosok között.
Érdemes és eredményes munkát hagyott örökségül ránk, szakmai igényessége felelősséggel kötelez.
2005-ben fejezte be aktív pályáját. A megérdemelt pihenést sajnos nem sokáig élvezte, az utóbbi években megromlott egészségi állapota.
Gazdag szakmai életpályáját 2011-ben Bibliotéka emlékéremmel ismerte el a szakma.
Mint a „nagy könyvtáros generáció” egyik kiemelkedő reprezentáns személyiségére emlékezünk rá.
Kedves Kollégánk, sokak jó Barátja – hiányozni fog. Emlékét megőrizzük szívünkben.
/Zselinszky Lászlóné – Nagy László/