Napjainkban és sajnos már hosszú ideje egyre gyakrabban és egyre többen fogalmazzák meg: baj van gyermekeink olvasóvá nevelésével. Hol szenvedélyes vád, hol sürgető tenni-akarás, hol bölcs latolgatás fénylik fel ezekben a véleményekben; akár ez, akár az fűtse a megnyilatkozókat, a feladat ugyanaz – cselekedni: minél több gyereket, érdeklődő fiatalt formálni értő olvasóvá. A gyermek is egyéniség, nincs viaszból; formálható, de nem kényünkre-kedvünkre, hanem csak egyénisége törvényei szerint – Maxim Gorkij írta egyik tanulmányában. Lényeges megállapítás: alapigazság, nélküle nincs, nem lehet korszerű nevelés, személyiségformáló munka.
Az olvasótáborok egyik alapozó módszere, hogy elébe megy az önformáló kíváncsiságnak, s mi több: igyekszik azt felkelteni! A táborozás jellegénél fogva alkalmas erre, a hatás azonban mérhetetlenül megnő, ha a tábori életben egyrészt újabb és újabb helyzetek teremtődnek a kíváncsiságnak, másrészt mód nyílik arra, hogy a gyerekek maguk fogalmazzák meg saját kérdéseikre a választ; vagyis az eligazító szót hallgatva, a kezük ügyében találják a könyvet, amelyből ki lehet keresni az új ismeretet, azt, aminek nem-tudása kérdezésre ösztökélte őket. Bárki ellenem vetheti, hogy a táborozás csak alkalmi közösségek szervezésére alkalmas. Igaz, de – és itt a lényeg! – az olvasótáborokban kialakított „kiscsoportok”, gyermek léptékű-méretű közösségek azt a nagy élményt adják a gyerekeknek: remek dolog ilyen tudatos, együtt gondolkozó társaságba tartozni – s majd hazatérve is szükségét érzik ennek.
Az olvasótábor mozgalmat a Magyar Írók Szövetségének KISZ-szervezete 1972-ben indította útjára. Az akkori Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár szinte a kezdetektől, 1975-ben szervezett először gyermek-olvasótábort Tivadarban Mester Gyuláné vezetésével. A kilenc napra tervezett programsorozatnak neves vendégei voltak: Bory Zsolt költő, Rátkai István irodalomtörténész, Lakatos József festőművész, D. Nagy Éva biológus, a Móra Kiadó szerkesztője, Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetsége titkára.
1976-ban Tóth László módszertani osztályvezető vette át az olvasótábor szervezését. A gergelyiugornyai egy hetes tábornak 57 gyerek és 21 felnőtt résztvevője volt. A vendégek között az előbbiekben említetteken túl Dr. Erdész Sándor néprajzkutatót, Dr. Katona Béla irodalomtörténészt is megtalálhatjuk.
1977-78-ban a tábor szervezését Tarnavölgyi Györgyné gyermekkönyvtári szakreferens végezte. Az ibrányi Tisza-parti olvasótábor kétszer tíz napjának illusztris vendégei között találkozhattak a gyerekek Granasztói Szilvia bábművésszel, Majtényi Zoltánnal, a Móra Kiadó főszerkesztőjével, Ratkó József költővel, Pápai Lászlóné gyermekkönyvtár-vezetővel.
1979-től sem szakadt meg az olvasótáborok sora, sőt a Tóth László irányítása alá tartozó táborok 1987-től váltak nemzetközivé, s lett a nevük „SZOMSZÉDOLÓ” közös gyermek-olvasótábor Erdély, Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye résztvevői számára. A táborvezető megfogalmazása szerint „…továbbra is az a legfontosabb törekvésünk, hogy változatos eszközökkel, gazdag ismeret- és élményanyaggal segítsük a három országból (Ukrajna, Románia, Magyarország) érkező és igen eltérő, sokszor mostoha körülmények között élő gyerekeket a felnőtté válásban, a művelődési hátrányok ledolgozásában, az emberi értékek gazdagításában. Tudatosan vállalt és vallott elvünk az is a tábor létezése óta, hogy a legszegényebb vidékek gyerekeit hívjuk. A tábor követi a hagyományos olvasótábori elveket és gyakorlatot. A kiscsoportos foglalkozás dominál. A délelőtti témákat színes, kötetlen eszmecserék egészítik ki.” A táborok állandó résztvevői közé tartozott Gosztonyi Tibor, az ibrányi Városi Könyvtár igazgatója, Futaky László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese, Rozman Béla csillagász, Fábián Béla a fehérgyarmati Városi Könyvtár ny. könyvtárigazgatója, Szomolya Ágnes biológia szakos tanár. A Tóth László által szervezett – nyugdíjba vonulása előtti utolsó – olvasótáborról álljon itt egy találó idézet, melyet az egyik kárpátaljai illetőségű diák írt le a naplójába, aki a tábori élmények hozadékát így összegezte: – „Megtudtuk, mások is úgy gondolkodnak, mint mi. Csak a határ van köztünk.”
1999-től az olvasótáborok megszervezését és lebonyolítását e sorok írója – Ignácz Lászlóné – és Tóthné Szomolya Ágnes gyermekkönyvtáros vállalta el. Kolléganőmmel arra törekedtünk, hogy úttörő elődeink elveit és jól bevált tapasztalatait követve olyan programot alakítsunk ki, ahol a közös gondolkodást serkentő előadások és az erre épülő kiscsoportos és manuális készségfejlesztő foglalkozások egy közös téma köré szerveződnek. A témaválasztást mindig kiegészítette a „csillagászkodás” a hozzánk már rendszeresen hazajáró s mindig megújulni képes Rozman Bélávl, fergeteges néptánc és táncház az Igrice Tánccsoport tagjaival s a Líra és a Rege együttes jó hangulatú koncertjei, irodalmi hagyományokról szóló foglalkozás a megyénk íróit-költőit oly színesen és értően bemutató Dr. Bihari Albertné Jolikával, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgató-helyettesével, gyermekkönyvtár-koordinátorral, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület titkárával, drámajáték a felejthetetlen Abonyiné Antal Anna könyvtáros tanárral, nemezelés, gyöngyfűzés, valamint az elmaradhatatlan táborzáró Ki mit tud? is.
Így rendeztük meg, megtartva a „SZOMSZÉDOLÓ” elnevezést és gyakorlatot 1999-ben Ibrányban a „Rétköz néprajzi, kultúrtörténeti hagyományai, természeti értékei”; 2000-ben, a millenium évében Sóstófürdőn a „Honfoglalás és államalapítás emlékei megyénkben”; 2001-től három éven át Túristvándiban a „Természet az irodalomban – Irodalom a természetben”, a „Művészet az irodalomban és a természetben”, és a „Rákóczi nyomában Szatmárban” témájú olvasótáborokat. A művészeti-természetismereti táboraink állandó résztvevője volt Mihálka György költő, festőművész, Rozman Béla, ezúttal festőművészi minőségében is. Nagyszerű pedagógus-néprajzos természetjáró kalauzunk volt Túristvándiban Makai Béla, akinek ízes ajkán ki nem fogyott az élőhelyén bemutatott növényekhez általa kitalált sok-sok történet. Béla bácsi hajnalban a halászat mesterségének rejtelmeibe is beavatta a fogékony gyerekeket.
2004-ben Butykatelepen – könyvtárunk névadójának – Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulójára emlékeztünk. Kedves ismerőst és vendéget köszönthettünk ez alkalommal: Kolos Virág, az író unokája második alkalommal is megtisztelte a táborlakókat jelenlétével, nagyapjához és a kiterjedt Móricz családhoz fűződő élményeivel. A táborvezetői teamben először debütált a mindig jókedvű, ötletekből kifogyhatatlan és fáradhatatlan Iglainé Perecsi Zsuzsa kolléganőnk.
2005-ben újra Ibrányban „Szomszédoltunk”. Ezúttal Tóthné Szomolya Ágnes táborvezető – „Olvassunk együtt! – A Nagy Könyv jegyében” címmel – választott közös témát a majd húsz hátrányos helyzetű felső tagozatos diákot és határon túli kísérőiket fogadó olvasótábornak. A Fekete István Tüskevár című regényére épülő tábornak Bihariné Jolikán kívül Budaházy István költő és Kormány István természetvédő volt a vendége.
2006-2008-ig sikertelenül pályáztunk, illetve volt olyan év is, hogy pályázati kiírást sem találtunk az olvasótábor megrendezésére.
2009-ben megtört a jég! A Szülőföld Alap pályázati forrásának, a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítványnak, mint lebonyolítónak és nem utolsó sorban könyvtárunk személyi és anyagi támogatásának köszönhetően igyekeztünk tartalmas, színvonalas és a gyermekek számára érdekes programokat szervezni Aranyosapátiban. Ebben az évben Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója és a Magyar Nyelv Éve, valamint Móricz Zsigmond születésének 130. évfordulója jelentette az immár 29. olvasótáborunk témáját, melynek „jelmondata”: A magyar nyelv szava-borsa; megyénk irodalmi, művelődéstörténeti, néprajzi, természet- és környezetvédelmi ismereteivel kiegészítve. A táborvezetők sorában ezúttal újabb rátermett könyvtáros-táboroztatót köszönthettünk: Szalanicsné Tanyik Mariann fiókkönyvtárost, aki nagyszerűen állt helyt a tizenöt olykor igencsak „kamaszkodó” virgonc tizenéves energiáinak lekötésekor. Kazinczy Ferencről és a nyelvújításról mesélt kiapadhatatlan bölcsességgel és humorral az azóta már közülünk eltávozott és maga után fájdalmas űrt hagyó Dr. János István főiskolai tanár, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke.
Két éves újabb szünet után 2012-ben a Nemzeti Kulturális Alap Pályázati forrásának köszönhetően újra összeállt az évek során jól bevált szervezői-közreműködői stáb kiegészülve a széplelkű Szilágyi Péter tanárral, a halk szavú Reszler Péter régésszel – és immár Tiszalökön tölthettünk együtt egy felejthetetlen hetet határon túli barátainkkal.
A több mint egy évtizedes táborszervezői munka tapasztalatai azt mutatják, hogy a résztvevők számára a tábori élet nagy jellemformáló erő, alakítja közösségi tudatukat, megtanítja őket alkalmazkodni, kontrollálni saját és társaik cselekedeteit. Tapasztalataink szerint a gyerekek aktívan vesznek részt a tábori munkában, a kötetlen együttlét biztosít működő keretet ahhoz, hogy tudásukat új ismeretekkel bővítsék, előhívják a már tanultakat, és rátaláljanak arra a tevékenységre, amelyben leginkább otthon érzik magukat.
A közös tematika köré szervezett programok megvalósítása fejleszti táborozóinkban az önálló gondolkodás képességét, a hagyománytiszteletet, elősegíti a határokon túli és a magyar tizenévesek és a felnőttek kapcsolattartását.
