- Olvasótáborban.
- Olvasótáborban??? És ott mit csináltatok? Olvastatok egész nap?”
Néhányszor már elhangzott ez a kis kérdezz-felelek. Mivel szerencsére már több olvasótáborban vettem részt, a válaszadás egyre könnyebb.
Mit csináltunk? Először is Ignácz Lászlóné Mónikával elterveztük, hogy olvasótábort szervezünk, helyszínt választottunk, mérlegeltük a lehetőségeket, és megírtunk egy pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Aztán vártuk a kedvező elbírálást, mely végül megérkezett, igaz, a költségvetés jókora megkurtításával. De ez nem szegte kedvünket, hanem átgondoltuk a lehetőségeket, és kevesebb résztvevővel, de belevágtunk a 30. Szomszédoló Nemzetközi Olvasótábor lebonyolításába.
A helyszín: Tiszalök, Tiszaparti Gyermekcentrum, Sportszálló és Sportcentrum. Aki már járt ott, tudja, hogy a környék nagyon szép, a Tisza közelsége varázslatos, a Vízerőmű látványa meghökkentő, érdekes. A szállás gyermektáborokhoz ideális, körbekerített, sok sportolási lehetőséget biztosít.
A résztvevők: 6 gyermek Szabolcsveresmartról, 6 gyermek Kárpátaljáról, 6 gyermek Szatmár megyéből, Romániából. A határon túli résztvevőket mindig az ottani pedagógusok ajánlják, hála a sokéves kapcsolatunknak a Pedagógus Szövetséggel.
Július 16-a van, hétfő. A tábor első napja. Ez a legizgalmasabb, hiszen nem tudjuk, kik jönnek, hogy sikerül kialakítanunk a csoportokat, mennyire együttműködőek a gyerekek. Az elhelyezkedés utáni első foglalkozás alatt azonban mindenkiben feloldódik a félelem, helyet adva az izgalomnak: vajon mi mindent fogunk csinálni? Ki ül mellettem, milyen is Ő valójában? Milyenek a felnőtt résztvevők, barátságosak? Milyenek a fiúk? És a lányok?
Az ismerkedő játékok sikert érnek el, az esti programon, amikor könyveket ajánlunk és nyelvi játékokat játszunk, már oldott a légkör. Ebben nem elhanyagolható szerepe van a kiváló konyhának is.
Július 17-e, kedd. Megismerkedünk Lázár Ervin: Dömdö-dömdö-dömdödöm című meséjével. A gyerekek szerepet választanak. Persze, nem mindenki… Őket motiválja, hogy a kész produkcióban mindenkinek szerepet kell vállalnia: mozgás, díszlet, jelmez, arcfestés, kellékek, minden az ő munkájuk lesz.
Tábori hagyomány, hogy elkészítjük a táborkezdő mandalát: egy nagy csomagolópapírra kört rajzolunk, mindenki ír bele egy jelet, majd annyi darabra vágjuk, ahány résztvevő van. Mindenki saját kedve szerint színez egy cikket, majd összeragasztjuk a darabokat és értékeljük a látványt. Az összkép bíztató, bár kissé még halvány, de lesz ez még szebb is…
Szabadidő, ebéd, sport, fürdés. Délután Rozman Béla csillagász tartja meg hagyományosan nagy sikerű, mindenkit lebilincselő előadását az égbolt csodáiról. Galaxisok, bolygók, földi életforma, kvarkok, fénysebesség…
Este Ki lehetek én?- játék, Romhányi József versei, Nógrádi Gábor regényei, egyéni előadásban. Bence szenzációsan szavalja a bolha önéletrajzát!!!
Szerdán délelőtt „Víz-Ember-Természet” címmel Tóth Miklós tart egy együtt gondolkodásra serkentő beszélgetést globális problémáinkról. Mit hagytak ránk elődeink? Mit hagyunk utódainkra? Egy kis madárismeret is belefér.
Program után fürdés, gyöngyfűzés, sportjátékok. Ekkor születik az ötlet: szervezzünk cserefocit négy csapat között! Hogyne, bár én csak szurkolhatok, két bal lábam lévén…
Délután megnézzük a szomszédos Arborétumot. Inkább a séta csábító, mint a sok növény, de szerencsénkre érik a szilva, az alma, és remek történetek jutnak eszembe egy-egy növény kapcsán, így összességében jól szórakozunk, sőt, még tanulunk is!
Később olvasópróba, első instrukciók, ismerkedés a szereplők hátterével. Szörnyeteg Lajos miért a „legjobb szívű behemót”? És Bruckner Szigfrid miért jár akkora mellénnyel?
A többiek is készülnek, hiszen mindenkinek szerepelnie kell a záró Ki mit tud?-on.
Este vidám bográcsiskola Lang Gábor vezetésével, és hogy a tábori naplókból idézzek:”…és elfogyasztottuk a tábor legfinomabb vacsoráját.” Tábortűz, a takarodó egyre hosszabbra nyúlik…
Csütörtök, július 19. Lehetőséget kaptunk, hogy meglátogassuk a Vízerőművet. Művezető kísérőnk érdekes adatokat, történeteket mesél. Több tonna uszadék-fa között sétálunk. Gépház, zsilip, a lezúduló víz ereje, korlátok, lépcsők…
Megnézzük Zsuzsit, a vízbe fúlt munkáslány emlékére emelt bronz szobrot. Mintha elgondolkodva, a szokásosnál csendesebben figyelnének a gyerekek…
A táborhelyre visszaérve folytatódik a próba, gyakorlás. Délután merített papírt készítünk Reszler Péter és Szilágyi Péter vezetésével. Eleinte nehezen indul, de aztán rájönnek, hogy a címeket, búcsúüzeneteket stílusosan erre lehet összegyűjteni, így virágszirommal, levéllel díszített példányok is születnek… Utána cserefoci, végül csak két csapat között. Eredmény: egy sérült könyök, de kétheti pihentetés után rendbe fog jönni.
Este „Dalba zárt költészet”. Olajos Gábor zenetanár gitározik, énekel és elvarázsol. A magyar irodalom ismert és kevésbé ismert költőinek megzenésített verseit hallgatjuk. Ismét milyen csend van, figyelnek, gondolkodnak, néha fotóznak…
Péntek reggel nehezen ébrednek, este beszökött egy mezei pocok a lányok szobájába és nehezen ment az elalvás. Bár szerintem a pocok is mesélhetne…
„Porba hullott gyöngyszem” címmel Dr. Bihari Albertné Jolika mutatja be megyénk irodalmi emlékeit és emlékhelyeit. Érdekes adatok, ismert nevek, kevésbé ismert települések neve hangzik el, mindezt térképen is követjük. Utána Tóth László nyugalmazott könyvtáros idézi fel a régi olvasótáborok hangulatát sok szép idézettel, gondolattal, könyvvel. Megint csendesebbek. Kezdenek ráérezni a hangulatára…
Délután buszkirándulás Tokajba. Sajnos a város nyüzsgő méhkasra emlékeztet, mégis mindenki megtalálja a neki tetszőt, noha végig együtt maradunk. Megnézzük a Tisza és Bodrog találkozását, a kilátót, a templomot. Visszainduláskor a busz lerobban. Várakozás, jön egy másik. Senki sem türelmetlen, beszélgetnek, játszanak, bár a vásárolt dinnye előbb-utóbb összetörik, ha továbbra is a fejükön egyensúlyozzák… Este hamarabb elalszunk, mindenki fáradt.
Szombat az utolsó itt töltött teljes nap. Délelőtt lázas főpróba jelmezben és kellékekkel, utolsó simítások. Mindenki készül az esti előadásra és Ki mit tud?-ra. Ebéd és szabadidő után vetélkedő. Mi mindenre emlékeztek, milyen ötletesek, kreatívak vagytok csapatmunkában? A hangulat jó, a rádöbbenések aranyosak. „Tényleg, már emlékszem… hogy mi mindenről beszéltünk…”
Vetélkedő után Summázat. Megbeszéljük, mi történt az egy hét alatt, kinek mi tetszett, mivel lettünk gazdagabbak. Mindenki ajándékot kap: könyvet és egy személyre szóló idézetet. Reméljük, valódi emlék és útravaló lesz számukra. Mi nagy szeretettel gyűjtöttük és adtuk. Elkészítjük a táborzáró mandalát. Igazam lett, ez már sokkal színesebb, elevenebb.
Este előadás. Sötétedik, de a Négyszögletű Kerekerdő lakói beragyogják a színteret. Nagy siker. A folytatás már a szállás előterében: ének, néptánc, vicces jelenet, versmondás. Kinga énekli a Honfoglalás című film ismert dalát. Nem csak én hallgatom döbbenten és könnyes szemmel… gyönyörű…
Utána tábortűz és játék. De elég egy rossz lépés és máris bokaficammal mehetünk az ügyeletre. Ez szerencsére nem befolyásolja a hangulatot, inkább jobban összehozza őket, segítenek a sérült leányzónak pakolni, közlekedni, cipelni.
Vasárnap. Már mindent összepakoltak, várjuk a buszokat. Búcsúzkodás, nevetés, bár az idő szomorkás. A kísérők, Szász Marianna tanítónő Dédáról és Lőke Krisztina Leléről megerősítenek minket abban, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, és szervezzünk még olvasótábort.
Rajtam nem múlik, én mindig szívesen megyek olvasótáborba…
