Könyvtárosok nyári kulturális élményei: Kaláka Fesztivál

Ezen a nyáron talán sokkal nagyobb izgalommal vártuk, hogy elérkezzen a Kaláka Fesztivál időpontja. Nem azért, mert ez már a 33. fesztivál volt, és azon izgultunk volna, sikerül-e most is olyan remek programokat összeállítani, neves előadókat megnyerni a fesztiválon való részvételre. Abban biztosak voltunk, hogy a műsorban, az előadókban nem fogunk csalódni.
Szorongásunk oka egészen más volt. Az idén 32 év után a jól megszokott helyszínről, a Diósgyőri Várból, új helyszínre volt kénytelen költözni a fesztivál. A Diósgyőri Várat rekonstrukciós munkák miatt ugyanis bezárták. Ezért volt szükség új helyet keresni.
Sok, rendkívül vonzó ajánlatot kaptak az ország minden részéről.
A választás Eger lett, melynek városvezetése és közgyűlése is egyhangúlag támogatta a fesztivál megrendezését. Az Egri Vár és környéke méltó helyszíne lett a nagy múlttal rendelkező Kaláka Fesztiválnak.
Megérkeztünk a fesztiválra – melynek időpontja is eltért egy kicsit a megszokottaktól egy héttel hamarabb rendezték meg mint máskor –, és azonnal elmúlt minden szorongásunk. A hangulat, a közönség a már jól megszokott volt, és a festői környezet talán még élvezetesebbé tette az egészet. Megtaláltuk a jól ismert arcokat, akik egy-egy színfoltját alkotják a fesztiválnak. Találkozhattunk a megszokott együttesekkel, zenészekkel, fellépőkkel. A teljesség igénye nélkül néhány név a fellépők közül: Tabulatúra, Kaláka, Fabula, Rasa, Vujicsics, Neil Young Sétány, Muzsikás , Ferenczi György és a Rackajam, Romengo, Kobzos Kiss Tamás és Erdal Salikoglu, Szalóki Ági és zenekara, a Csík Zenekar Budapest Klezmer Band.
Számomra a legnagyobb élményt most is a Csík Zenekar nyújtotta. A Kaláka Együttes nekem okozott egy kis csalódást, mert az új lemezüket mutatták be, és a régi „jó” megszokott „slágereket” nem játszották. Ez természetesen csak az én véleményem, ez ne befolyásoljon senkit.
Volt azért egy kis hiányérzetünk. Minden évben az utolsó napon – vasárnap délelőtt – a miskolci belvárosi evangélikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen a fesztivál résztvevői is felléptek, és közös éneklésre buzdították a hívőket és nem hívőket. Ez idén elmaradt. Sajnos ennek okát nem tudjuk, csak találgatunk, talán nem volt olyan templom Egerben, amelyik ezt felvállalta volna?
Ez egy darabig még rejtély marad.
Mindezekkel együtt most is felemelő élmény volt az egész fesztivál, és ha Eger marad továbbra is a helyszín, ez semmit nem von le az egész értékéből.