Volt kolléganőt gyászolunk
Gaál Éva Kántorjánosiban született 1934-ben, ott töltötte gyermek- és ifjúkorát.
Családjával, két gyermekével 1953-ban költöztek Nyíregyházára. 1954-től különböző munkahelyeken dolgozott adminisztrátorként (MOKÉP, Szakszervezetek Művelődési Háza, Pedagógusok Szakszervezete, Gyermekvédő Otthon).
1963-ban lett a Városi Könyvtár munkatársa, a fiókkönyvtárakat ellátó központban dolgozott leltározó és feldolgozó munkakörben egészen nyugdíjba vonulásáig, előbb a Városi Tanács, majd a Megyei és Városi Könyvtár épületében. Munka mellett végezte el a Közgazdasági technikumot, majd a könyvtárkezelői szaktanfolyamot.
1987-ben miniszteri dicsérettel ismerték el szorgalmas és eredményes munkáját. Munkatársai mindig megbízható, szorgalmasan dolgozó, jó kedélyű, őszinte, nyílt kollégának ismerték. Munkája során a könyvtári munka egyik legnehezebb, legtöbb fizikai fáradságot igénylő részét, a könyvek állománybavételét végezte. Súlyos gerincbetegsége ellenére kitartóan és lelkiismeretesen látta el ezt a feladatot, mely nehézsége mellett szép is, hisz itt találkozik a könyvtáros először az új könyvekkel. Kovács István, a Városi Könyvtár vezetője is úgy látta: munkájában életcélját látta, örömet talált benne.
1989-ben hagyta abba az aktív munkát, 55 évesen vonult nyugdíjba.
Néhány évvel ezelőtt a felújított könyvtárépületbe hívtuk meg a volt munkatársakat, nyugdíjas kollégáinkat – itt találkozhattunk vele, aki ekkor is a régi, kedves, vidám Éva volt.
Szeretettel emlékezünk rá. Isten veled, Éva!
„Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.”
/Mary Elizabeth Frye/
