Egy olyan regényt vehet kézbe az olvasó, ami teljes mértékben életszagú. Életszagú a szó minden tekintetében nemes ugyanakkor kegyetlen értelmében. Erre utal a könyv címe is, hiszen az ember élete során sokszor táncol üvegszilánkokon, ki többet, ki kevesebbet. Ha egyedül táncol végig ezeken a szilánkokon, bizony nagyon nehéz, ha azonban van segítség, a nagyon kemény dolgok is idővel könnyebbé váll(hat)nak. Ez utóbbi eset áll fent a könyv szereplőivel is.
Adott egy fiatal házaspár, akik génhibájuk miatt mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezeket a minden tekintetben rossz géneket ne örökítsék tovább, de ember tervez, Isten végez. A fiatalasszony méhében egy önálló élet kezdődik, egy kisbaba kezd növekedni. A baba megtartása az anya életébe kerülhet. Hogyan reagál erre egy hol mániás, hol depresszív tünetektől szenvedő férj? Megtartják-e a babát minden nehézség ellenére? Ha bezárul egy ajtó tényleg kinyílik egy másik? Mennyire áll a házaspár mellett a sokszor kegyetlenül nehéz, néha pedig felemelően szép és megható pillanataiban a család, a barátok? Mennyire igazolódnak be egy szerelmes nő és leendő édesanya ösztönei?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptam én válaszokat a könyv elolvasása során. S miközben olvastam a könyvet, én is sok dolgot átértékeltem. Megerősített ez a könyv abban, hogy az igazán komoly és fontos dolgok az életben a saját magam által formált élet mellett, a szerelem, a barátság és a halál kérdése. Minden más lényegtelen, minden más eltörpül.
Szeretem az ilyen életszagú könyveket. Ráadásul a Pioneer Kiadó piros pipacsos könyvei ilyenek. A szerzők, mint jelen esetben Ka Hancock, aki négy gyerekes édesanya és két ápolói diplomával rendelkezik, nem légből kapott szimptómákat állít egy-egy betegség mellé, hanem hiteles képet rajzol e tekintetben is.
Kósa Ilona