Családi nyaralásunk az utóbbi években részben átalakult fesztiválturizmussá; kulturális, művészeti fesztiválokat célozunk meg közelebbi s távolabbi környezetünkben, kifejezetten élvezzük a fesztivál-filingben, laza kirándulás, pihenés közben fogyasztható értékes kultúrát. A közelben a kisvárdai határontúli színházi fesztivál, a nyírbátori Szárnyas Sárkány utcaszínházi fesztivál és saját Vidor fesztiválunk ad erre alkalmat, távolabb pedig a kapolcsi Művészetek völgye (Balatonfelvidék) és a dél-baranyai Ördögkatlan fesztivál élménye fárasztott és varázsolt már el több alkalommal.
Az utóbbi hónapokban egyre több saját rendezvényünk kelti fel bennem az e helyeken tapasztalható fesztiválélményt, nyugodtan el tudom képzelni őket bármely nívós fesztiválhelyre is. Ilyen volt három napos ünnepi könyvheti rendezvénysorozatunk, s ilyen az a tematikus beszélgetős-zenés sorozat is amelynek harmadik darabja a június 19-i un. „Apák napi” műsor. Nőnapi és anyák napi beszélgetős-felolvasós-zenélős-dalolós műsorok voltak az előzőek – Vass Virággal, Erdős Virággal, Lovász Irénnel, Boldizsár Ildikóval.
Most ismét neves vendégeink voltak, egy író-költő és egy zenész: Lackfi János és Gerendás Péter, beszélgetőtársuk pedig a költő-kiadó Király Levente. A meghívás fontos oka, hogy mindketten többgyermekes apák (6 és 9), s ez a tény, élményanyag nem egy műalkotásuknak is ihletője. Ezekből be is mutattak néhányat: Lackfi János a Zsámbéki kör c. Családi kör-átiratát, Gerendás Péter pedig Dávid és Kicsi lány c. dalait, melyeket elsőszülött fiáról s egyik leányáról írt. Sok elmesélt történetből bontakozott ki a sokgyermekes családokban uralkodó káosz vagy dinamikus egyensúly, s apák napja ide vagy oda, mindketten az anyák érdemeit emelték ki, akik e káoszt mint egységes egészet átlátják, szervezik, rendezik, s mindent tudnak, amit a fenntartáshoz tudniuk kell.
A humoros részletek mellett a nagycsalád érzelmi többlete is megmutatkozott a beszélgetésben. Lackfi János azt a tapasztalatát osztotta meg a nagycsalád előnyéről, hogy ha valaki ki akar esni ebből az egységből, mindig van valaki, aki kezet nyújt alá, és visszaemeli, s nem biztos, hogy mindig a legerősebb a segítségadó. Szimpátiával hallgattuk Gerendás Pétert rossztanuló fiáról, akiben mindig saját magát látja, ha meg kellene szidnia, és sérült gyermekéről, a törött szárnyú madárról, aki ennélfogva mindig több törődést kapott, s így felnőttként is sokkal jobban kötődik hozzájuk.
Édesapjukról is megkérdezte a vendégeket Király Levente. Mindketten az együtt megélt hétköznapok hatását emelik ki, a nagy szavak nélkül nevelő példát, s az így átadott érzelmi intelligenciát.
Végül mindketten legújabb műveikből mutattak még be néhányat: Lackfi János a „Mit jelent nekem a közösség?” c. kis dolgozatát és Cirmos cica haj-átiratait, Gerendás Péter pedig a Hurrá, hurrá, megvan a legújabb I phone-om c. szatírikus dalát.
A kamaraterem megtelt, a közönség jól szórakozott. A technika jóvoltából is egyre többen szereznek tudomást és tapasztalatot ilyen jellegű ingyenesen látogatható műsorainkról, programjainkról. Biztatjuk a szervezőket: érdemes folytatni a sorozatot!
Trifonovné Karajz Borbála
könyvtáros
