A nőnapi „Női írók – írónők” című nagysikerű rendezvény után újabb tematikus beszélgetős, dalolós műsornak adott otthont május 7-én a könyvtár kamaraterme. Közismert, népszerű művészvendégek beszélgetnek egy adott téma kapcsán, mely téma valamely közös ünnepünkhöz kapcsolódik. A beszélgetést ének, zene szinesíti. A vendégek mindkét esetben nők voltak, a beszélgetőtárs, moderátor férfi. A nőnapi nőíró vendégek: Erdős Virág, Vass Virág és Ferenczik Adrienn nőiségükről, női író-mivoltukról beszélgettek Gerliczki András irodalomtörténész moderálásával, s a nyíregyházi hölgykoszorú dalolt.
Újabb vendégeink az Anyák napja apropóján rendezett „Édesanyám rózsafája” c. beszélgetésen a mesekutató, meseíró, meseterapeuta Boldizsár Ildikó s a népdalénekes Lovász Irén voltak, a moderátor a költő Király Levente, s a zenét maga az egyik vendég, Lovász Irén hozta a műsorba.
Boldizsár Ildikónak több tematikus népmesegyűjteménye jelent már meg, apákról, anyákról, boldog öregekről, testvérekről, férfiakról, nőkről, az élet csodáiról, életről, halálról, életfordulókról. Most természetesen az anyákról szóló mesegyűjtemény került a középpontba. Elmondta, hogy a keresés, gyűjtés során azzal szembesült, szinte nincsenek olyan mesék, melyek jó anyákról szólnak, a jó anyák rendszerint meghalnak a mese elején, ellenben a szereplő anyák rendszerint gonoszak, rosszat akarók, irigyek. A mesehagyomány nem idealizálja az anyákat. Íly módon nem volt hálás feladat a kötet összeállítása, de olybá kell vennünk, hogy a mese tanít, tükröt tart, nem a jó anyáról szól, akivel nincs gond, nem kívánkozik elbeszélésre, viszont a rosszak történetéből sokat tanulhatunk. Szóba került mi mindent örökítenek az anyák gyerekeikre, nem csak szavaikkal, de minden tettükkel, gesztusukkal, szokásaikkal, ezt szemléltette a dagasztó mozdulattal. Elmondott egy mesét is a szegény és a gazdag asszonyról, mely igazából a pozitív és negatív életszemléletet állította szembe egymással.
Az énekesnő Lovász Irén legalább olyan beszédes volt, mint író-mesélő társa, ő főleg a népdalokban és az egyházi énekekben megfogalmazott anyaképekről mondott sok érdekes dolgot. Beszélt az altatókról, beszélt azokról a dalokról, melyekben az anya tanítja a leányát: „Édes lányom ráérsz te még kimenni”, mesélt a leánybúcsú dalairól és a siratókról, melyek megadták az elbúcsúzás, elengedés méltóságát. Az egyházi énekekben Mária alakjában jelenik meg az anyaság többrétűen, mint a kicsi gyermeket dajkáló anya, mint a fiát sirató anya, mint mindannyiunk édesanyja. Ezek rokonok a népdalokkal, Szűz Mária alakját a parasztasszonyéhoz hozzák közel. Beszélt gyűjtőútjairól, találkozásairól idős parasztasszonyokkal, például azzal, aki – miután a fia meghalt – nem akarta őket fogadni, aztán mégiscsak elénekelt egy húsvéti siratóéneket, mert a gyászban csak arra volt képes.
A művésznő több dalt is elénekelt – gyönyörűen – például az Ómagyar Mária-siralmat is, de a közönséget is bevonta a dalolásba.
Reméljük, sorozat, hagyomány lesz a tematikus énekes-beszélgetésekből – az ötletgazda Bihari Albertné Jolika –, bíztató, hogy szervezés alatt van az Apák-napjára tervezett beszélgetés – férfiakkal.
