A kiadó a doni áttörés 71. évfordulóján adta ki az 1940-ben megjelent „aranyalbum” reprintjét. Az aranyalbum díszes oldalai az első világháború magyar zsidó hőseit örökítették meg. Azokat az embereket, akik a magyar egyenjogúsítás nyomán büszkén vették magukra a Hon védelmének egyenruháját, s „igaz magyar zsidó szívvel” mentek a harctérre megvédeni a hazát.
Mi lett később a háború zsidó hőseivel? Például Schwarcz Bernát hatszorosan kitüntetett tűzmestert behívták munkaszolgálatba, s 1944. december 27-én a saját kezével ásott sírba lőtték a magyar hadsereg keretlegényei.
Az album kiadása vészkiáltás volt azon magyar zsidók részéről, akik a harmincas évek végén már érezték a közeledő bajt, „mert megnehezedett az idők járása felettünk…”, s tenni akartak az elvakított tömegek dühe ellen, s észérvekkel, tiszta tényekkel akarták bizonyítani, hogy „mi is jó magyarok vagyunk”. A mérhetetlen csalódás, s a méltánytalan kitagadottság érzése állíttatta össze a könyvet, melyben az első világháború büszke tábornokai, tisztjei, honvédei sorjáznak egymás után, s akiket most katonaruhára sem méltó rabszolgává minősítenek.
A zsidó magyar hadviseltek nevének összegyűjtése már 1921-ben megkezdődött, s gyűjtemény akkori célja: „Hogy tudjuk, kik azok, akiknek a nevét meg kell örökíteni, márványtáblára vésni, aranykönyvbe írni”. Az album különböző vezető politikusok nyilatkozataival kezdődik a zsidó katonákról, melyek közül itt Károly király trónörökös szavait idézzük: „A zsidó lakosság igen hazafias. – Mi ezt neki sohasem fogjuk elfelejteni”
Az adattár a kitüntetettek neveivel kezdődik, következik a zsidó családok névsora, akik a legtöbb tagjukat adták a háborúnak, pl. a beregszászi Beermann Fülöp 8 fiát. Életrajzok, fényképek, emlékversek, dokumentumok, a magyar zsidóság veszteségeit számbavevő tanulmányok sorakoznak, majd egyes helységek hadviseltjeinek névsora következik – megjelölve külön a hősi halottakat. Megtudhatjuk, hogy például Baktalórántházáról 12 izraelita személy vonult hadba, s közülük négyen haltak hősi halált: ifj. Grósz Samu, Róth Jenő, Schwarz József és Auszländer Sámuel.
Az album további részei: egy életrajzgyűjtemény, s egy fényképgyűjtemény. Sem az életrajzok, sem a fényképek nincsenek betűrendbe vagy más felismerhető rendbe rendezve. Nem szabályos adattárról van szó, hanem „aranyalbumról”. Sok értékes adatot tartalmaz, s bár a keresés nem könnyű benne, megéri a böngészgetés.
A közeledő katasztrófát az album többszöri kiadása sem volt képes feltartóztatni.
A mostani kiadás – a doni katasztrófa 71. évfordulóján – a kiszámíthatatlan és körforgó történelem személyes felelősségére hívja fel a figyelmet.
Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem tudtam a facsimile kötet megjelenéséről, sőt, arról sem tudtam, hogy létezett valaha ez a könyv.
Annál inkább szeretném megvenni, mert szinte biztosra veszem, hogy számos felmenőm nevét megtalálhatnám.
Drága Nagyapám, Hajnal Izidor az I. Világháborút elejétől a végéig végigküzdötte, tüzér volt, és leszerelésekor megkapta a Károly csapatkeresztet. 1944-ben a nyilasokat nem érdekelte az igazolás, elhurcolták, és az én nagyapámat 65 évesen Dachauban megölték. Sok távolabbi rokonom, nagyapáim, nagymamáim fivérei, öccsei is kitüntetéssel szereltek le a háború végén. Nagyszerű, hogy ez a könyv megmaradt és hogy új kiadást ért meg. Köszönet érte!
Kedves Marianne!
Örülünk, hogy segíthettünk rátalálni erre a könyvre! Az album Olvasótermünkben tanulmányozható.
Üdvözlettel: Trifonovné Karajz Borbála könyvtáros