Szimbólumok jelentéshordozása Arany László Fehérlófia meséjében

A gyermekmesék születése

Dolgozatom meseválasztása azért esett pontosan a Fehérlófiára, mert mint fejlesztő biblioterapeutának készülő, figyelembe vettem a mesének a személyiségfejlesztő motívumait is, amelyek szorosan kötődnek a mű szimbólumrendszeréhez.

Azokban az időkben, amikor a mesék keletkeztek a természeti körülmények között élő népeknél, de még az azt követő időszakban is egészen a 19. századig a mesék felnőttekhez szóltak. Minden kisközösségnek megvolt a maga mesemondója, aki őrizte a hagyományokat, majd továbbörökítette azokat. A mesék szerepe pedig nem más volt, mint hogy felkészítsenek az életre, egyszóval útravalóval, „hamuba sült pogácsával” lássák el a fiatalokat. A bizonyos mesebeli szituációk pedig segítettek megoldani, feldolgozni a mindennapi életben felmerülő  problémákat.

A 19. századtól kezdve a mesék már gyermekeknek szólnak. Megszületnek az első mesekönyvek. „Bár kísérletek már korábban is voltak pl. „Aulnoy grófnő tündérmeséi 1700-ban jelentek meg. A mese teljes megbecsülése és irodalmi műfajként való elfogadása sokáig váratott magára. Wieland azt tartotta, hogy kinyomtatni a meséket nem érdemes.”[1]A Grimm testvérek voltak azok, akik első alkalommal kísérletet tettek szájhagyomány által meglévő mesék összegyűjtésére és kiadására. Munkájuk hatására számos országban indult meg a népmesék összeírása. Magyarországon is megjelentek a híres mesegyűjtők: Gaál György, Majláth János, Erdélyi János, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Berze Nagy János, Brassai Sámuel, Kriza János, Vikár Béla, Benedek Elek és nem utolsó sorban Arany László.

Tündérmese, varázsmese

A Fehérlófia az egyik legősibb elemeket mutató tündérmesénk, vagy másképpen fogalmazva varázsmesénk, melynek több lejegyzett változata is ismert. A varázsmesét arról ismerhetjük fel, hogy sohasem hiányozhatnak a csodás elemek.  Másrészt nem elsősorban a főszereplő lelkivilágát mutatja be, hanem annak kalandjairól, tetteiről mesél. Cselekedetei alapján ítéljük őt gonosznak, butának, okosnak vagy éppen hősnek.

A Fehérlófiában sem tudjuk meg, hogy szereti-e a királylányt, de mindig megtudjuk milyen próbákat áll ki érte, hogyan győzi le az ellenfeleit és végül hogyan nyeri el a választottja kezét. A mesehősök tehát nem embereket, hanem sokkal inkább szerepeket testesítenek meg.  Jellegzetessége még minden tündérmesének, hogy nem csak a kalandok sorrendje állandó, de a szerepek is egyformák: a hős, az álhős, az útnak indító, a segítőtárs, a sárkány és a királylány.

Szimbólumok eredete

„A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez elvezetnek hiszen gondolkodásmódunk alapvető sajátossága (jel)képek és analógiák használata.”[2]

Ahhoz hogy a különböző történetekben felismerjük az adott szimbólumokat, jelentéshordozásukat, feltétlenül szükségünk van arra, hogy ismeretében legyünk az adott kultúrtörténetnek. Olyan dokumentumokat, köztük persze szimbólumtárakat próbáltam beszerezni, amely különleges hangsúlyt fektet az európai ezen belül is a magyar kultúrtörténetre.

Szimbólumok a mesében

 ”A magyar népmese tulajdonsága, hogy teljes tisztaságában tükrözi az ősi tudás áthagyományozott egyetemességét. A mesének, az egész elvéből következően, nincs egyetlenegy értelmezési lehetősége. Bármilyen tetszőleges irányból megközelíthető – pl. asztrológia, alkímia, jóga, sámánizmus, népi kozmológia -, minden esetben valóságos képet ad a Lét természetéről és az ember tudatában végrehajtható szakrális feladatról. A mesei

szimbólumok ezért jól értelmezhetőek a léturalkodó archaikus jelrendszereken keresztül, amelyek segítségével sok esetben megállapítható, hogy a mesei jelkép milyen szerepet tölt be.”[3]

            Ahogyan elkezdtem olvasni a mesét, majd később filmen is megnéztem rádöbbentem, hogy telítve van szimbólumokkal és árad belőle a mögöttes tartalom. (Ez utóbbi inkább a filmváltozatban fogott meg)

            A mese története, szereplői, a mesében használt szimbólumok a hun, avar, magyar mondavilágba gyökereznek. Erősen megjelenik a magyar nép hiedelemvilága is. A Fehérlófia történetében olyan képeket, motívumokat lelhetünk fel, amelyek még a kereszténység előtti, pogány hitvilágba vezetnek vissza. A nomád magyarság világának hiedelmeit, kozmikus jelenségeit tárja elénk. Jelképrendszerében megtalálható a pusztai nomád társadalom rendje.

„A   Fehérlófia  című  mese  abból  az  őspogány  típusból  való,  mely  a honfoglalás előtti korokból fennmaradva él folklórunkban. A finnugorság és a türk népek mesetermékeit  magában  foglaló  nyugat-ázsiai  meseterülethez tartozik.”[4]

A mese egy szerves kultúrát kell, hogy feltételezzen. Ahol megszületett ott értették és áthagyományozták a leszármazottakra. Vissza tudták vezetni a világban, a mindennapi életben zajló eseményeket a kozmikus összefüggésekig. Tudásukat megőrizték és továbbadták a következő generációnak. A gyerekek pedig akkor váltak felnőtté, ha már megértették a felnőttek gondolatait, a felnőttek nyelvét.

Szimbólumok jelentéshordozása

Ősanya

            Ló, Fehérlófia anyja:  Már az őskori barlangfestményeken is ábrázolták, legősibb jelentései a vízzel és a fénnyel kapcsolatosak, a kanca elsősorban az anyaistenség, az ősanya, a föld termékenységének a szimbóluma, az uralkodói hatalom jelképe. A gyorsasága ereje és ügyessége miatt napszimbólum, Apollón, Mithrasz vagy Illés tüzes szekerét húzta. Az egyházatyák gőgősnek és kéjsóvárnak írják le. Ugyanakkor a győzelem jelképe is. A magyar népmesékben a táltos ló, a hőst segítő földöntúli hatalmak megtestesülése. A kitartás, a sebesség, a szerencse kifejezője, maszkulin jelképként a termékenyítő erő. A fehér ló a mennyei fenség és tisztaság kifejezője. A Fehérlófia című mesében a totemizmus szerint az állatős , az ősanya az istenséget jelenti, aki erejét átadja az övéinek. Hunor és Magyar apja Ménrót király nevében is benne van a mén, ló szó. A primitív ember úgy gondolta, hogy az állatok erősebbek, okosabbak, mint ő, így kialakult benne az állatvilág fölényének tudata és magát is tőle származtatta.

Fehérlófia

Fehérlófia:  A „pusztai lovast” , a hódító nomád életmódot  folytatókat jelképezi. A hős emberfeletti erővel születik ló anyától, tehát valójában táltos. A hős erős ellenfelekkel találkozik, és párviadalban legyőzi őket. A társadalom jótevőjét, aki az emberekért küzd, és sikerrel jár a földöntúli világ erőivel szemben. Kidomborítja a táltos hős emberfeletti erejét és tehetségét, amelyekre a feladatok végrehajtásában szüksége van.

Fanyűvő: az erdőlakó népet testesíti meg, mesében betöltött szerepe életmódját, harcmodorát és viselkedését is mutatja. első szóra átadja a kását Kapanyányimonyóknak.

Kőmorzsoló: a földművesekre utal, mesében betöltött szerepe életmódját, harcmodorát és viselkedését is mutatja. Szembeszáll Kapanyányimonyókkal. de végül megfutamodik, így a törpe a hátáról eszi meg a kását.

Vasgyúró: az iparral foglalkozókat jelképezi, mesében betöltött szerepe életmódját, harcmodorát és viselkedését is mutatja. Ő a legbátrabb mind hármójuk közül, keményen ellenáll, szembefordul  az ellenséggel, de neki sem sikerül győznie.

Szolgálatba állás sorrendje: A Fanyűvő, a Kőmorzsoló és Vasgyúró szolgálatba állása sorrendjének is szimbolikus jelentése van. Különböző fokú kudarcokat vallottak, s azt eltitkolták Fehérlófia előtt. Gyávasági sorrendjük volt. A sztyeppi birodalomban az egyes csoportoknak is szigorú rangsoruk volt.

Hétszünyű kapanyányimonyók

Hétszünyű Kapanyányimonyók: a germán és szláv néphitben olyan szellemlény, aki a természetben vagy az ember közelében, de barlangokban, föld alatt is élhetnek, a föld mélyének kiaknázói. Segítő és ártó szándékú egyaránt lehet, esetünkben ártó szándékú. Apró termetűnek képzelték, csínytevéseiről ingerlékenységéről híres. Ha kifejezetten negatív tulajdonságokkal rendelkezik, akkor gnóm külsővel, állati vonásokkal, hegyes szőrös füllel, hosszú szakállal képzelték el.  Jankovics Marcell magyarázata: A hétszünyű kapanyányimonyók, akinek állandó jelzője: “a kapanyelű facika” egy fallikus figura.

Számok: 2-es, 3- as, 6-os, 7-os, 12-es: a számoknak is misztikus jelentésük van.

2-es szám: Matematikailag az 1+1 összeadásának az eredménye. 1+1= 2. A tradíciók többségében feminin szám, az életet adó női princípium megtestesítője. Magában hordja a a teremtést, a mozgást is. Az ősi civilizációkból fennmaradt teremtésmítoszok ilyen bináris modellekre építik fel a világ keletkezésének történetét. A földi létforma a kettes számra épül: megszületünk és meghalunk, van földi világ és van egy túlvilág. Az édennek két tiltott fája volt. A lét törvényét Mózes két törvénytáblája határozta meg. a világon is két erő működik, a Jó és a Rossz, Isten és a Sátán, akik önálló egyenrangú entitások. Ők a világ két alapelve: a pozitív és a negatív pólus.

3-as: Az Isten, az univerzum és az ember spirituális és intellektuális belső rendjének kifejezője. Jelképezi a Szentháromságot, az újszövetségben is gyakran megjelenő szimbolikus mennyiség. A keresztény vallás nem  az egyet, hanem a hármas számot állítja középpontba, jelképezve ezzel az isteni tökéletességet, a komplexitást és a befejezettséget.A magyar mesékben, három királyfi indul útnak, három próbát állnak ki,  a harmadik a legkisebb győzedelmeskedik. Az „égig érő fa” legendája pedig az égi, a földi és az alvilágot összekötő tengely. A Fehérlófiában is fellelhetők a hármas csoportosítások:

 3-as csoportok:

•          Fanyűvő
•          Kőmorzsoló
•          Vasgyúró

•          a rézerdő, rézmező királykisasszonya
•          az ezüsterdő, ezüstmező királykisasszonya
•          az aranyerdő, aranymező királykisasszonya

•          a háromfejű sárkány
•          a hatfejű sárkány
•          a tizenkét fejű sárkány

6-os: Összetett szám, szimbolikája az őt létrehozó kettő x három jelentésén alapszik. Az ambivalencia, a kétértelműség, a habozás és a választás jelképe. Mint ambivalencia magában foglalja a jó vagy a rossz irányba való elhajlást. Az Újszövetségben negatív jellege van: a bűn szimbóluma.

7-es: A mítoszokban és egyéb világmagyarázatokban az egyik leggyakrabban előforduló numerikus szimbólum. Legtöbbször, mint 4+3, vagy 6+1 es felosztásban jelenik meg. A 4+3 az anyagi és az égi világ együttesét, az isteni teremtés befejezettségét és tökéletességét jelenti. A fizikai világ kulcsszáma, a szellem és forma emblémája. A 6+1-es felosztás a meghaladás, a beavatás szimbolikáját hordozza magában. Az hogy a hét a világ rendezőelve, annak oka valószínűleg az, hogy az ókori világ hét planétát ismert. De ide tartozik a hét kabalisztikus fém, a hét kabalisztikus angyal, és a hét drágakő is.

„A választott mese is a kozmikus erőktől  -  csillagoktól  és  planétáktól  -  való  függés érzetét tükrözi,  kozmoszt  leképző  jelrendszer lelhető fel benne. Ez a rendszer,”szemantikai  univerzum”, megfelel a valóságos univerzumnak. A mesekutatások ismeretében mitikus  világképét    a   naprendszerképzet  előfutárának tekinthetjük.”[5]

A hét az Isten felé vezető utat is jelképezi. Hippokratész óta az emberi életet is hét szakaszra szokás osztani de Szolón is Az emberi életkorokról szóló művében az emberi életet is hétéves ciklusokba rendezve jellemzi. A Bibliában előforduló egyik leggyakoribb és legjelentősebb numerikus szimbólum. Isten hat nap alatt teremtette a világot, majd a hetedik napon megpihent: a hét ezáltal az isteni mű tökéletességét hirdeti. A hét bő esztendőt, hét szűk esztendő követte. A hetes szám még a középkorban is kedvelt rendezési forma maradt erre utal pl. a hét szabad művészet. A magyar hagyományban jelenti a honfoglaló törzsek hetes számát. A magyar mesékben a hősnek hét akadályon, hetedhét országon kell túljutnia, a hétfejű sárkányt kell legyőznie, a hétágú fa tetejére kell feljutni, hétszer erősebb lesz. A hetedik próba teljesítésekor a hős elnyeri méltó jutalmát, beavatást nyer.  Az emberen túli erők legyőzésével pedig az ember maga is tökéletessé válik. József Attilát idézve: „A hetedik te magad légy!”[6]

12-es: A teljesesség, az összetartozás, az egyetemesség szimbóluma. Az idő és a tér felosztásának alapja. A Bibliában is megjelenik a tizenkét Apostol formájában. A tizenkét lépcsőfok végigjárása, átvitt értelemben a 12 fejű sárkány legyőzése a beavatódás, a teljesség szimbóluma.

Erdő: a lélek és a feminin principíum jelképe. A beavatásra, az ismeretlen veszélyre utal. A sötét vagy elvarázsolt erdőbe való belépés határ-szimbólum: a lélek megmerítkezése az ismeretlen veszélyeiben. Az erdő sokszor a halál birodalma, a természet titkait rejti. Spirituális világ, amelyen áthatolva az ember megtalálja a jelentést.

Fa: Az élet szimbóluma, magában rejti az egyén analógiáját is. A fára felmászni, kérgét lehúzni nagy bátorságra, erőre, az ellenség feletti hatalomra utal. A fa gyökere: az anyaméhben eltöltött időt, a fa törzse a az élet derekát, a fa lombja az élet kiteljesedését jelképezi.

Bogrács

Bogrács, üst: A táplálás az élelmezés, a jólét és a termékenység jelképe. Mágikus és démoni erővel is felruházták. Hármas erejű: újjáteremt, kimeríthetetlen és ösztönzést ad. A boszorkányok eszközeként mágikus varázsfőzetek készítésére szolgál. Az összetartozást éppúgy jelképezheti, mint a veszély vagy a halál forrását.

Kenyér: Az Ótestamentumban a táplálás, az isteni gondviselés szimbóluma.

Élet vize, „bora”: Csodaszer, meggyógyítja, regenerálja az emberi testet.

Griffmadár

Griffmadár: Mitikus állat. Óriás méretű, oroszlántestű, sasfejű és sasszárnyú. Az oroszlán és sas szimbolikus jelentéséhez hasonlóan, a griff is a felsőbb hatalom, a királyi tekintély kifejezője. Emberfeletti hatalmánál fogva őrző, védelmező funkcióval ruházták fel. A tűz őrzője az életfa vigyázója. Apollón és Pallasz Athéné szent madaraként a jósló tehetség, az éleselméjűség és az éberségjelképévé vált. A griff a nomádok legcsodálatosabb szárnyas lénye volt. Fehérlófia segítője, a hős végtagjait visszaforrasztja, ettől a hős még hétszer nagyobb erőt nyer. A griffmadár felviszi a hőst az alvilágból a felső világba. – A táltos segítőszelleme révén sikerrel járja meg a révülés útját.

Sárkányok

Sárkányok: Szárnyas, karmos, gyakran többfejű képzeletbeli lény, aki a kígyó és a madár alakját egyesíti. Alkotóelemeiből eredendően az anyagi és szellemi kombinációját szimbolizálja. A tűzokádó sárkány a víz és a tűz ellentétes jelképiségét egyesíti magában.

Eleinte az életet adó vizet, az élet leheletét hordozta, pozitív jelentéstartalommal bírt. Később az óceán, a sötétség, az alvilági erők és a halál szimbólumává vált. A különböző mitológiák visszatérő motívuma a hős és a sárkány küzdelme.

Viaskodások: A kalandozó hadjáratokat jelképezi.

Kar: Az egyik legkifejezőbb testrész, kapocs az ember és külvilág között.

Láb: A kezdet és a vég, az indulás és az érkezés szimbóluma.

Csonkolás, feldarabolás: A visszafelé úton Fehérlófia saját karját és lábát vágja le, hogy eledelt adhasson a griffmadárnak. A mese és a mítosz gyakran ábrázolja csonkolással, darabolással a beavatás történetét.

Királylányok: három királylány a nő, a szerelem a szexualitás szimbólumai.

Fehérlófia (1981) – Jankovics Marcell (filmváltozat)

A mese, mint beavatási történet

      A Fehérlófia története egy beavatási történet. Ez a mese az ember felnőtté válásának folyamatát, az egyéni fejlődés és a közösségbe való beilleszkedés nehézségeit mutatja be. A nagykorúvá válás folyamatán belül a serdülőkor időszaka a legfontosabb. A mese a felnövekedés nehézségeit, megpróbáltatásait, a felnőtt valósághoz való alkalmazkodást jelzi, mely a főhős egyéni fejlődését, szocializációját foglalja magában. Kezdetektől a születéstől, a kamaszkoron át, a felnőtté válásig, a halálból való visszatérésig végigkísérhetjük személyiségfejlődését a különböző kalandjai, cselekedetei által. Fehérlófia a különböző próbatételeken keresztül éli meg a felnőtté válás minden örömét és bánatát, a jó és a rossz dolgokat, a barátokra találást és az azokban való csalódást, a harc ízét és a győzelem mámorát. A társadalom jótevője aki táltosként természetfeletti erővel legyőzi a gonoszt, a földöntúli világ erőit,  hű segítőre akad, vissza tér a halálból, győzedelmeskedik az álszent, kapzsi és buja „álbarátokon”,  ( akik személyiségén főleg a filmes változatban rendkívül kidomborodik a bujaság) míg végül teljesen felnőtté válik. A hős feleségül veszi a királylányt, s ő maga is király lesz.  Sikeresen túlesik a beavatáson és valódi táltos lesz belőle.

„a tündérmesék hallgatói anélkül, hogy tudatában lennének, egyfajta beavatásban vesznek részt, ami hasonlít a primitív népek beavatási szokásaihoz…”[7]

S mitől vált a Fehérlófia mondája az egyik legcsodálatosabb történetté?

„ Arról vallanak itt őseink, hogy a mélységből egyetlen erő emelheti fel a népet: a nemzetség őrszelleme…És, hogy ezt a szellemet védeni kell. A rajtunk valóval is. Még ha didergünk is, ha zápor csapdossa is testünket, még akkor is! És táplálni kell! Kenyérrel és szalonnával,míg van, de tagjainkkal is, ha a kenyér és szalonna elfogyott…És vallanak arról is őseink, hogy a szellem visszaadhat mindent, hétszeresen is!”[8]

Felhasznált irodalom:

BETTELHEIM Bruno
A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek /  Bruno Bettelheim.- Budapest: Gondolat, 1985

MAKAY László
Fehérlófia / Makay László.- in.: Csodakút / szerk. Pap Gábor.- Budapest: Pontifex Kiadó, 1994

MASSIMO Diana
Felnőtté válás a mesékben / Massimo Diana.- A lelki fejlődés állomásai a mese nyelvén.- Budapest: Don Bosco, 2006

PÁL József – ÚJVÁRI Edit
Szimbólumtár / szerk. Pál József és Újvári Edit.- Budapest: Balassi Kiadó, 2005

PRESSING Lajos
Az élet vize / Pressing Lajos.- Budapest: Pilis-Print Kiadó, 2011

SZÁNTAI Lajos
A Nap hét feje / Szántai Lajos.- USZÓ 4. Buddhista Misszió Dokumentáció, Internum, 1988

Internetes források:

A hetedik / József Attila.-In.:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ahetedik.htm

A mese mint beavatás / Boldizsár Ildikó. In.: www.meseterapia.hu

A népmese, mint neveléstörténeti forrás / Duzmathné Tanc Tünde.- In: http://kerikata.hu/publikaciok/text/ezerszin/ezersz06.htm

Képek:

https://www.google.hu/search?num=10&hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1366&bih=644&q=fehérlófia&oq=fehérlófia&g

[6] http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ahetedik.htm