A HANGSÚLY, hangos irodalmi és művészeti folyóirat 1983. november 14-én, élő rádiófelvétellel kezdte munkáját. Azzal a nem titkolt szándékkal szerveződött, hogy egy valamikor nyomtatott folyóirat magva legyen. Szerkesztői (ANTALL ISTVÁN újságíró, GÖRÖMBEI ANDRÁS irodalomtörténész, NAGY ANDRÁS LÁSZLÓ színházi rendező és RATKÓ JÓZSEF költő) bizonyítani kívánták, hogy van Szabolcsban, Szatmárban, Beregben annyi szellemi erő, amely éltetni tud egy ilyen folyóiratot, megfelelő színvonalon nyújthat szellemi táplálékot a szerveződő közönségnek, s fóruma lehet az itt élő, s az innen elszármazott alkotó értelmiségieknek.
Kéthavonta jelentkező, közönség előtti rádiófelvételünk állandó helyszíne
a nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ kamaraterme
volt. Itt alkalmanként, szerényen számolva százhúsz fős közönség előtt két
"folyóiratszám", két negyven perces rádióműsor került hangszalagra.
A havonta elkészülő negyven perces "folyóiratszám" a Magyar Rádió
Nyíregyházi stúdiójának adásában hangzott el, a 240 méteres középhullámon,
minden hónap utolsó vasárnapján a délelőtti műsorban. Ez az egyik leghallgatottabb
időpont. (A Nyíregyházi stúdió hallgatottsága - egy, a hetvenes években készült
felmérés szerint - potenciálisan kétmilliós.) Nem elhanyagolható, hogy adásainkat
a határainkon túl élő - Partiumbéli, kárpátalji, kelet-szlovákiai - magyarok
is hallhatták. A jelen becslések szerint rádióadásainkat öt-hatszázezren kísérhették
figyelemmel.
A HANGSÚLY szerkesztői több mint négyesztendős munkálkodásuk során 16 közönség előtti rádiófelvételt készítettek, pódiumműsort, irodalmi estet szerveztek. A közönség ezenkívül 6 különkiadásnak lehetett részese, meghívottja. 43 szám, azaz negyvenhárom (negyvenperces) műsor került adásba, s ezek a műsorok gondosan archiválva a Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiójában várják sorsukat.
A hat különkiadásról és egyéb rendezvényeinkről még szólnunk kell. Ezek java ugyanis "színpadi mű" vagy oratórium-jellegű összeállítás volt. Ezeket a helyszíni rádiós hangrögzítéssel, valamint a vágás, zenei bejátszások, szerkesztés utólagos munkálataival tettük hallgathatóvá, rádiószerűvé.
1984. december 10-én kétfelvonásos színpadi összeállítással emlékeztünk a hatvanéves VÁCI MIHÁLY-ra. Czine Mihály, Garai Gábor, Jancsó Adrienne és Utassy József közreműködésével elkészült, nagyigényű díszlet- és szcenikai kompozíciót mozgósító, a Nyíregyházi Vegyeskart színpadra állító reprezentatív munka volt.
1985. március 22-én a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem klubjában visszatekintő HANGSÚLY est-et rendeztek a diákok. Jancsó Sarolta, Sziki Károly, Szabó Viola előadásában hangzottak el a művek, amit diaképek vetítése, hangdokumentumok és a szerkesztőkkel történő beszélgetés egészített ki.
1985. október 19-én Váci Requiem címmel az előző műsor újabb változatát készítettük el, s adtuk elő. Ebből az alkalomból rádiófelvétel nem készült.
1985. október 21-én Önálló est-tel mutatkozott be a HANGSÚLY a budapesti Fiatal Művészek klubjában. Az irodalmi összeállítást itt kiállítás is kiegészítette a HANGSÚLY dokumentumaiból, plakátjaiból, szórólapjaiból. A helyszínről élő rádiós közvetítést adott az "Ötödik sebesség" című rádióműsor. A riport a Petőfi adón hangzott el. Ez a retrospektív bemutatkozás nem tekinthető különkiadásnak.
1986. április 13-án Szolnokon a Tudomány és Technika Házában a Magyar Rádió Szolnoki stúdió-jának vendége a HANGSÚLY. Váci Szabó Márta, a stúdió munkatársa a Hangsúlyhoz hasonló sorozat indítását kezdeményezte. A "próbaszám" elkészítéséhez a HANGSÚLY három szerkesztőjét hívta meg munkatársul. Az est Szolnokon szokatlan hangja némi ijedelmet keltett a helyi vezetőkben. Ennek ellenére a Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyei művészek közreműködésével készült felvételből több rádióműsor hangzott el a szolnoki rádióban.
1986. május 26-án "Egy kenyéren" címmel az ötven éves Ratkó Józsefet köszöntötték pályatársai Nagykállóban. Ágh István, Bella István, Szécsi Margit és Görömbei András voltak vendégeink. A HANGSÚLY dokumentumaiból, fotókból és a költő verseihez készült illusztrációkból rendeztünk a helyszínen kiállítást. Az eseményről élőben jelentkezett az "Ötödik sebesség" című rádióműsor. A helyszínen rádiófelvétel készült, amelyet a HANGSÚLY adásaiban használt föl.
1986. május 28-án a HANGSÚLY szerkesztői Közönségtalálkozón vettek részt Nagykállóban. A nagyközönség Ratkó Józsefet köszöntő tevékenységét a helyi Krúdy Gyula Könyvtár munkatársai szervezték a HANGSÚLY szerkesztői és szimpatizánsai segítségével.
1986. május 30-án "Szűkebb hazám Magyarország" címmel Ratkó József szerzői estjét rendeztük meg a nyíregyházi Váci Mihály Megyei Művelődési Központ hangversenytermében. Ezt a rendezvényünket szintén kiállítás egészítette ki. (Az est díszletei - egy egész alakos angyal vergődő, hálóba gabalyodott alakja - elpusztultak. Csak a terv maradt fönn.) Szosznyák Vince és Antall István munkája volt a díszlet. A műsorban közreműködött a Nyíregyházi Vegyeskar Fehér Ottó vezényletével, s a pályatársak nevében Kósa Ferenc mondott köszöntőt.
1986. december 21-én utoljára készült közönség előtti HANGSÚLY-rádiófölvétel Nyíregyházán.
1987. április 26-án hangzik el utoljára a nyíregyházi rádióban a HANGSÚLY adása.
1988. január 24-én a szegedi stúdió meghívására a HANGSÚLY szerkesztői újból összeállnak, hogy "Túlpart" címmel rádiófölvételt készítsenek a HANGSÚLY hagyományai szerint. Az új szegedi rádióstúdió irodalmi és művészeti műsoraihoz keresett mintát, amikor meghívott bennünket. Annus József, Baka István és Zalán Tibor volt a vendégünk. A jugoszláviai magyar irodalmat ottani színészek szólaltatták meg. A "Békés banda" a Békés megyei magyar és román népzene megszólaltatásában jeleskedett.
A HANGSÚLY édes gyermeke a "Negyven év - negyven vers" című esszésorozat 1985. május 14-től 1986. december 14-ig tartott rádióban történő sugárzása. Ratkó József közelmúltunk klasszikusainak, illetve a mai magyar irodalmunk legjobb verseiből válogatott, nem feledkezve meg a határon túliakról sem. A művek elé maga írt a kort, a költőt, a verset bemutató esszét. Írásait maga olvasta fel.
A versek és esszék egy részét közönség előtti rádiófelvételeinkkor rögzítettük szalagra. A műveket a Nyíregyházi Móricz Zsigmond és a Debreceni Csokonai Színház művészei adták elő. Ez az egyedülálló érdekességű és értékű anyag feltétlenül kiadásra érdemes, nyomdafestéket kíván.
A Magyar Rádió központi műsoraiban többször hangzott el önálló HANGSÚLY-összeállítás. Ezeket úgy állítottuk össze, hogy egy-egy periódust méltón foglaljon össze. Az Irodalmi, az Ifjúsági Osztály, valamint a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztősége gondozta összeállításainkat. Az adások pontos ideje nehezen felidézhető - akár a Kossuth, akár a Petőfi adón hangzottak el.
1984 őszén az "Irodalmi Figyelő"-ben Varga Lajos Márton készített huszonöt perces válogatást a HANGSÚLY-ból.
1985 második felében Krassó László szerkesztésében és a KNAF gondozásában hangzott el egy harmincperces válogatás fölvételeinkből.
1986. január 1-jén ötven perces műsor hangzott el a Kossuth adón Podráczki Zsuzsa és Krassó László segítségével. Erről több fővárosi és vidéki lap is megemlékezett.
1986. március 31-én szintén a KNAF felkérésére készítettünk válogatást. Ekkoriban
már reménykedhettünk abban, hogy rendszeres adásidőt kapunk a központi adón.
Mint az eddigiekből is kiderült, a rádió Ifjúsági Osztálya is figyelemmel
kísérte munkánkat. Műfajukból adódóan ők rendezvényeinket élő kapcsolásokkal
segítették, propagálták.
A HANGSÚLY a kezdetektől fogva megpróbálkozott a jelenkori drámairodalom szerény színrevitelével is.
Mester Attila örökre töredékként maradt drámája, verses kísérlete "A fal" című darab. Egy jelenetét vettük hangszalagra.
Ratkó József "Segítsd a királyt" című drámáját szinte a HANGSÚLY egy-egy felvételére, azon melegében, jelenetenként adta át. Szintén Ratkó József átírásában, illetve fordításában rögzíthettük az "Antigoné" jeleneteit is.
Kolin Péter "Csillaghullás" című drámája először szintén a HANGSÚLY képzeletbeli színpadán szólalt meg.
Csengey Dénes "A tejút lovasa" című darabját Sziki Károlynak köszönhetjük, aki a dráma nagymonológját tanulta meg, s tolmácsolta.
Ménes Attila "A harcosok nem énekelnek" című egyfelvonásosát is több tételben rögzítettük, s közreadtuk.
Az eredeti művek mellett nem feledkeztünk meg a színikritikáról sem. De születtek írások a HANGSÚLY szerkesztőinek kérésére is. A legemlékezetesebb talán Kósa Ferenc filmrendező önéletírása, Görömbei András Grendel Lajost bemutató esszéje vagy Ablonczy László az István drámákat, azok történetét elemző és feldolgozó esszéje.
[elöljáróban]::[hangzóanyag]::[képemlékek]::[breviárium]::[névmutató]::[tárgymutató]
Hangsúly Alapítvány 2004