Breviárium

HANGSÚLY*

Évtizedes gondom, hogy az ország alvégének, Szabolcs-Szatmárnak nincs, nem volt irodalmi-művészeti folyóirata, amely bátorító műhelye lehetne, lehetett volna az innen induló művészeknek, s emellett oszlatója ama közmondásos sötétségnek, amelyet - okkal, ok nélkül - ma is gondolnak, terjesztenek rólunk. Híján efféle műhelynek, csoda-e, hogy írók, költők, festők tucatjai kerestek maguknak másutt megélhetést, meghallgatást? Igaz, ez a táj mindig jobban tudott oldani, mint kötni.

Csöndes örömmel mondom, hogy a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója és a Nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központ jóvoltából enyhül ez a gond is. Az irodalmi matinék hagyományát átformálva, "rádiósítva" ezentúl havonta jelentkezik a Hangsúly, a stúdió hangos folyóirata. Barátaimmal, ANTALL ISTVÁN szerkesztővel és NAGY ANDRÁS LÁSZLÓ színházi rendezővel készítettük el az első számot, amelyben hangjáték, vers, széppróza, népi játék, könyvkritika, drámarészlet hangzik el nyilvános, közönség előtti felvételen, a művelődési központ hangversenytermében.

A folyóirat további számaiból nem fog hiányozni a kisszociográfia, a zenei, képzőművészeti, színházi kritika, interjú, vita, beszélgetés sem. GÖRÖMBEI ANDRÁS irodalomtörténész segítségével az adáskörzetbe tartozó szomszéd megye, Hajdú-Bihar művészeti életére is figyelni kívánunk.

A válogatás egyetlen mércéje a minőség, a megszólaltatott művek etikai és esztétikai minősége.

RATKÓ JÓZSEF
Rádió és Televízió Újság 1983. november 21-27.

KEVÉS-E VAGY SOK AZ ÍRÓ, A KÖLTŐ MEGYÉNKBEN?

(...) e táj továbbra is jó talaja a költőknek, az íróknak az induláshoz (...) De a kiteljesedéshez megyén belül - éppen a fővárosközpontú országunk és a távolság miatt - kevés a termőre fordulást segítő lehetőség. (...)

Nem tartható hát az a mítosz, önvigasztalás, önigazolás, hogy a fővárostól távol élő alkotók kívül rekednek az irodalom körein. Az értékes művek mindig utat törnek maguknak, még ha vidékről valóban tovább tart is a célba jutás.

(...) a lehetőségek továbbra is nyitottak a megyében szárnypróbálgató irodalmároknak, de azzal a kívánsággal nem érthetünk egyet, hogy a gyenge munkákat, az eszmeileg, művészileg zavaros, ki nem érlelt műveket is közöljük.

(...) Azzal a véleménnyel sem értünk egyet, amit néhányan hangoztatnak, hogy önálló megyei irodalmi folyóiratra lenne szükség, mert ennek hiánya akadályozza a pezsgőbb alkotó tevékenységet. Ha belátható időn belül gomba módra megszaporodnának megyénkben a kirobbanó tehetségű költők, írók, úgy az irodalmi termés indokolná a folyóirat létrehozását, de addig a "a gomb és a kabát"-hasonlat jut eszünkbe. (...)

PÁLL GÉZA
Kelet-Magyarország, 1983. november 19.

Kedves Pista!

Gondolom, nem vagy kíváncsi a levelemre, ha verseket olvashatsz. Az utóbbi ugyanis sokkal fontosabb. Lágyabb (előadhatóbb?) költeményeket nem tudtam küldeni. Talán, ha nagyapa leszek, az unokámnak gügyörészek majd Weöres-verseket. (Csak ne vágjon seggbe egy rakéta. A kúpot még elviseli az emberfia-jézus.)

Mindenesetre, ha megkapod ezt a küldeményt, írj. A postajárásban nem bízom. Sokat megcsalt. Állami kurva az is. (Csak nehogy maszek legyen!)
Látod, a szomorú versek úgy születnek, hogy vidám vagyok. Rossz bőrben ugyan (majd tavasszal újat veszek), de vidáman.

Üdvözlettel:

MAGYAR JÓZSEF
Nyírbátor, 1983. november 22.

Kedves Jóska!

Itt küldöm a kért szöveget - részlet A Tejút lovasa cím? monodrámából. Nincs ki tíz flekk, de ez látszott egymagában is elmondható résznek, gondolom, a szerkesztőnek a rövidebb: jobb.

Osztojkán Bélával is beszéltem üzenetednek megfelelően. Most megjelent kötetéből válogassatok belátásotok szerint, ezt üzeni viszont.

...Szeretettel ölel:

CSENGEY DÉNES
Debrecen, 1983. december 14.

Kedves Pista, meglepett, de jólesett szíves meghívásod (rádiótok ugyanis kb. két évtizede nem vesz tudomást a létezésemről...)! Fogadd el kimentésem: városon kívül leszek a felvétel napján. Jó munkát, sikeres pályafutást kíván, üdvözlettel:

BORY ZSOLT*
840106

Varázslatos élményben volt részük azoknak, akik a múlt vasárnap este a Megyei és Városi Művelődési Központban meghallgatták FEHÉR ANDRÁS zeneszerző kórusművét. A mű a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának Hangsúly című irodalmi-művészeti folyóirata 3. és 4. számának nyitányaként hangzott el. Több mint háromszázan lehettünk a nézőtéren - annyian, mint egy koncert közönsége -, nekünk valamennyiünknek emlékezetes marad Fehér Ottó karmester és az énekkar különleges produkciója. (...)

(...) teljes kivilágításban maradt a nézőtér, s mi lent a széksorokban közvetlen részeseivé váltunk egy mű születésének. (...)

Növelte a bizarr hangulatot, hogy bevonult a hangversenykórus, ki farmerben, ki csizmában, még egy kismamaruhát is fölfedeztünk. Úgy, mint próbákon szokás, ki-ki "civilben". (...) És akkor jött, ami a legszokatlanabb: Fehér Ottó karmester a pódiumon megszólalt. Mint Bernstein annak idején a népszerű tévésorozatban, vagy Ferencsik a zeneismertető adásokban. Sorra vette a négy tételt, s lépésről lépésre vitte beljebb a hallgatót a muzsika világába, a zeneszerzői gondolattól az intonációs problémákig. (...)

BARAKSÓ ERZSÉBET
Kelet-Magyarország, 1984. január 15.

ÚJ IRODALMI STÚDIÓ

Hangsúly címmel új "hangos" irodalmi-művészeti folyóirat indult Nyíregyházán a Magyar Rádió helyi stúdiójában. (...)

A szerkesztők az országos közművelődés színvonalán szeretnék összeállítani és közvetíteni műsoraikat. Veres Pétertől kölcsönözték a mottót: "Ide kell hozni mindent, ami szép, ami nemes, és amit érdemes." Kitekintenek a közelebbi Európa magyar nyelvű kulturális életére, s a szomszéd népek - románok, szászok, ukránok, szlovákok - irodalmára. Íme a stúdió nyitó műsoraiban megszólaltatott írók nevéből egy csokor: Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Ion Alexandru, Jurij Skrobinecz, Gál Sándor, Nagy László, Aczél Géza, Buda Ferenc, Nagy Gáspár. (...)

Élet és Irodalom, 1984. február 3.

Kedves Pista!

(...) Tény, hogy van bennem némi tüske, (...) Hogy miért, az is igen egyszerű. Immár évekre visszamenően hamarabb és szívesebben elfogadnak mindkét szűkebb pátriámon kívül. Pesten és a Dunántúlon többet publikáltam, mint itthon akár a folyóiratokat, akár a KS jóvoltából a megyei lapokat nézzük. Be kellett látnom, hogy helyesebb, ha nem erőltetem a dolgot, nem akarok tolakodó lenni.

Ami a Visszhangot (sic!) illeti: itt is van némi dzsungel. Rossz könyvelő vagyok, nem- igen jegyzem fel, hogy kinek, mikor és milyen kéziratokat adtam, s ez az 1980/81-es évre feltétlenül igaz. A visszaküldött írásokból látom, hogy N. I. A.-tól, de valószínűleg M. J.-től is kaptál átpasszolt dolgokat, s azonkívül egy korábbi tervnek megfelelően közvetlenül is küldtem neked. Ebben az időben azonban a Visszhang (sic!) még nem volt meg. (...)

Ezzel együtt a te személyedben tapasztaltam igazán érdeklődést a dolgaim iránt, s kár, hogy esetleg nem a legjobb írásaim kerültek hozzád és a Visszhanghoz (sic!). (...)

Ha ragaszkodtok az újakhoz és az eredeti közléshez, úgy kb. egy hónap múlva tudok csak anyagot adni hasonló terjedelemben.

Szeretettel üdvözöllek:

DUSA LAJOS
Debrecen, 1984. február

KINEK SZÓL A HANGSÚLY?

(...) Vasárnap hangzott el a Hangsúly harmadik adása. Kevés ahhoz, hogy sommás véleményt mondhassunk, de talán elég ahhoz, hogy néhány kérdésen meditáljunk. (...)

A rádiós irodalmi folyóiratnál a legfontosabb követelmény, hogy legyen hallgatható, követhető. (...) s remélhetőleg kevés olyan elvont polémiát hallhatunk majd, mint legutóbb - ami bizony próbára tette türelmünket.

A másik: mikor, hogyan, mit és milyen arányban válogasson egy helyi stúdió a külföldön élő magyar ajkú költőktől, íróktól? (...) itt ezen a tájon, ahol három országgal vagyunk határosak, ez szükség és kötelesség is. (...)

A harmadik: (...) mi volt és mi lehet az alapja ennek a vállalkozásnak? (...)

Mind az írott, mind a hangos publikációkból kiderült az eddigiek alapján: főképp a költők jelentkeznek. Hiányzik a jó novella, a kispróza (...)

BARAKSÓ ERZSÉBET
Kelet-Magyarország, 1984. február 3.

Kedves Pista!

Köszönöm a részletes tájékoztatást munkátokról és az invitálást. Ez utóbbira nem is lenne szükség, ha volnának új verseim. Nincsenek. Egyedül a kazáni tatár fordítások jöhetnének szóba, amelyből bőséges anyagom van. (...)

Gondoljátok át, és értesítsetek döntésetekről. (...) Sok sikert és szerencsét a munkátokhoz. Szeretettel üdvözöl:

SZÖLLŐSI ZOLTÁN
Budapest, 1984. február 27.

VENDÉGÜNK RATKÓ JÓZSEF

"...amivel nem vallunk szégyent"

(...) - Ami az irodalmi közéletben való részvételt illeti, örülök, hogy Nagy András László és Antall István nógatására munkát vállaltam egy immár közismert hangos folyóirat, a Hangsúly szerkesztésében. Annak is örülök, hogy a megye vezetői szívesen vették munkálkodásunkat, amelynek kinyilvánított célja - remélem, eredménye is - a helyi művészeti értékek rendezése, válogatása, felmutatása.

- Azt hiszem, nem felesleges itt megjegyezni azt, hogy mi, szerkesztők eléggé kényelmetlenül érezzük magunkat, mert mintha valamiféle közöny venné körül ezt a folyóiratot. Furcsa dolog az, hogy az irodalom helyi terjesztői, "gondnokai" sem a költészet napjára, sem az ünnepi könyvhétre nem hívták meg ennek a folyóiratnak a szerkesztőit. (...)

PÁLL GÉZA interjúja RATKÓ JÓZSEF-fel
Kelet-Magyarország, 1984. május 24.

Kedves Pista Barátom!

Most erősen készülök, hogy oda is eljussak 18-ra. Szóval ott leszek, s kérdéseidre próbálok válaszolni. (...)

Nem tudom, hogy kell-e most újfent Nagy Gáspár-verssel traktálni a T. hallgatót, ez már személyi kultusz! - Nemde?

Mivel kértél egy-két versezetet, hát íme, újak, s mostanság jönnek majd a Kortársban és a Tiszatájban (május). Tehát rendben lévő opuszok. A műsortervben én a legelején szerepelek, ezt nagyon nem helyeslem, a beszélgetés inkább hátrébb kívánkozna. Fontoljátok meg, de fogadjátok el: Fábián Zoli novellái után valahol kéne dumálnunk. Kezdjetek Jóska drámájával. (...)

Üdv. Neked és a Fiúknak!

NAGY GAZSI*
1984. március 7.

Kedves Barátaim!

A megtisztelő - mert bizalmat és szeretet sugalló - fölkérésnek erőimhez mérten örömmel teszek eleget, mint ahogy tettem eddig is, ha Nyíregyháza, Szabolcs szólított.

Ha jól értettem, kettős a kérés: vers-kéziratot várnak tőlem a Hangsúly készítői és személyes megjelenésemre is számítanak. (...)

Néhány új, rövidebb, még meg nem jelent - esetleg még csak ezután megírandó - verset tudnék küldeni - a kérdés: mi a végső határidő?

Ami a személyes megjelenést illeti, az - enyhén szólva nem kielégítő - egészségi állapotom miatt igencsak problematikus. Mostanában minden utazással járó szereplést lemondok, így tettem - könyvnapi szerző létemre - az idén tavaszi és a koranyári meghívásokkal is.

Ez persze nem jelenti föltétlenül azt, hogy ősszel ne lehessek olyan állapotban, amely lehetővé tenné a leutazást. De ha mégsem - nem lehetne a pesti lakásomon megcsinálni a felvételt?

Siettem válaszolni, még miel?tt a beköszöntő jó idő kicsal dunakanyari házamba, ahonnan/ahová már nehezebben megy a levél. Tehát én is mielőbb választ kérek!

Barátsággal:

RÁKOS SÁNDOR
(dátum nélkül)

Tisztelt István!

Ahogy megbeszéltük, küldöm ezt a kisregényt. (A Krúdy pályázaton első díjat kapott.) Kérlek, rendelkezz vele belátásod szerint.

Üdvözöllek nagy tisztelettel:

BADAK GYULA
1974. április 10.
4934 Beregdaróc

Kedves Antall István!

Örülök, hogy legalább Maga szóba hozta Krúdyt! Lassan úgy tűnik, hogy nem is Nyíregyházán született, pedig ő a város fiának vallotta magát sok-sok jobbnál-jobb írásában. Egyébként többször is lakott a Koronában. A város díszpolgára volt, s ott tartotta írói jubileumát is. (Nyírvidék, 1924. október 30.) - Hiszem, hogy már porunk sem lesz meg, mikor ő még az ország nagy írója lesz.

Szíves köszöntéssel:

KRÚDY ZSUZSA
Budapest

Kedves András László!

Ratkóval találkoztunk a héten. Tőle tudom, hogy föllépünk vasárnap a Hangsúly-ban. Itt küldök három versemet: Jóskával már megbeszéltem, hogy ezek legyenek a műsorban. Szabó László fogja tolmácsolni a verseimet. Kérlek, a meghívóban a nevét feltétlen tüntessétek föl: ha utólag is. Antall Pista kérte, énekeljek néhány verset. Én háromra gondoltam:

Beszéd (G. Nagy Ilián)

Balassi Bálint öccsére hagyja katonaszerszámait (Ószabó István)

Mégiscsak őt (Ratkó József)

Szabó Lászlóval együtt az egész 15-17 perc! Remélem, ez nem sok, nem is kevés?!

Baráti üdvözlettel:

G. NAGY ILIÁN
Törökszentmiklós, május 7., 1987.

Kedves Antall István!

Leveledet köszönöm.

Ami a Hangsúly-lyal való kapcsolatomat illeti, szándékom valóban az, hogy küldök Nektek valamilyen írást. Jelenleg azonban beteg vagyok - bizonyára tudod -, s ez megnehezíti a dolgot...

Külföldre szeretnék menni, hogy ott gyógykezeltessem magam, jelenleg - immár hónapok óta - ezt intézem, de még semmilyen választ nem kaptam. Minden időm azzal megy el, hogy várom a választ.

Leveledet még egyszer köszönöm. Ha a nyár folyamán kedvezően alakulna helyzetem, akkor az írást küldöm, sajnos, csak ezt tudom biztosra ígérni. (Egyébként ajánlom Kurucz Gyulát, erős szabolcsi kötődései vannak. Szerintem ismered őt...)

Szeretettel üdvözöllek:

BALÁZS JÓZSEF
1984. május 21.

Kedves Pista!

Köszönöm a meghívást (...) természetesen ott leszek. (...) Ami a dramatizálható írást illeti - szerintem nincsen. Ám "mononovellának" felolvasható "A bizonytalanság vége", a Szeretek, tehát voltam című kötetemben, ez elég rövid is, 12-14 percbe belefér. E. sajnos nem tud jönni (...) Így hát szűzi magamat szállítom. Ha jókedvünk tartja, nekem elég kedden reggel visszajönni, legalább körülnézek egy kicsit szülőfalumban, s a színházban, amiről Kolozsvári Papp Laci jókat mesélt. (...)

Mindhármótokat (...) szeretettel ölellek (...)

Gyuszi
(KURUCZ GYULA író, szerkesztő levele
dátum nélkül)

Kedves Pista!

(...) Engem az is fölöttébb zavar, hogy baráti kívánságként meghívunk embereket, olykor Pestről, fizetni pedig nem tudunk nekik. Ez a rádió lebecsülése is, hiszen ha hozzám (a lakásomra) eljön a pesti rádiótól mondjuk V.L.M., s megkérdezi a véleményemet a realizmus mai állásáról, a tízperces beszélgetésért háromszor annyit fizetnek, mintha valakit elcsábítok Nyíregyházára több órás tortúrára, s komoly előkészületre, s aztán hónapok múltán kap két-háromszáz forintot. Engem ez személyesen nem érdekel, az viszont végtelenül zavar, ha másokat kérek ilyesmire. (...) egy vállalkozást fenntartani így nem lehet ma már, legalábbis színvonalasan nem. (...)

A Hangsúly-t én jó vállalkozásnak tartom, de lehetetlennek a körülményeit. Azt hiszem, nagyon át kellene gondolni, hogy miképpen lehet szellemi és anyagi értelemben továbblépni. Mert gyönyörű a lelkesedés, ha ott élnék, vagy szabolcsi lennék, még jobban megérteném. De így valami baj van. (...)

Az adott körülmények között ugyanis képtelenek vagyunk igazán színvonalas szellemi élménnyel előállni. (...)

Én a Hangsúly szerkesztéséből szeretnék kilépni. A távolság miatt az anyagokat sosem tudom tisztességesen elolvasni idejében, az meg fölöttébb furcsa, hogy olyan összeállítás szerkesztőjeként hangzik el a nevem, melynek jó részét nem is láttam. Mindez nem a vállalkozás ellen szól, csupán a helyzet realitása.

Én azt szeretném, ha továbbra is segíteném a Hangsúly-t, ahogy csak lehet, írásokkal, eszmecserével, ötletekkel, főként ha a mi tájainkról vendéganyagokat szervezhetnénk bele. (...) Nektek is csak lelkiismereti gond vagyok.

Barátsággal üdvözöl:

GÖRÖMBEI ANDRÁS*
Debrecen, 1984. augusztus 28.

Soóky László (...) Marcelháza

Uram, Ratkó József,

Gál Sanyi telefonozott a minap, hogy küldjek neked valami opuszokat, mert állítólag leghőbb vágyad, hogy az új esztendőben Soóky-szövegeket olvass. Imé: megadom a lehetőséget. Hőn szeretett bátyám csak azt felejtette el megmondani, hogy milyen legyen a versek terjedelme.(?)

Így hát küldök rövidet, s hosszabbat is. Természetesen a címedet sem mondta meg, remélem, Nagykállón meglel a postás.

Kérve a sors kegyét, szeretettel köszöntlek:

SOÓKY LÁSZLÓ
Egyszer, egy versemben már tegeztelek innen a bátorság.

Tisztelt Uram!

(...) Az Irodalmi Figyelő december végi adásában a Nyíregyházi Stúdió Hangsúly című "folyóiratának" bemutatása során elhangzott két vers, ami különös erővel ragadott meg. Az egyik Farkas Árpád Határátkelés, a másik Kányádi Sándor Könyvjelző című verse volt, ha nem csal az emlékezetem. Felteszem, hogy a két vers nyomtatásban (még?) nem jelent meg, de nagyon szeretnék velük tartósabb kapcsolatba kerülni. Ezért kérem, legyen szíves segítségemre lenni abban, hogy a két vers szövegét megkaphassam.

Fáradságát előre is köszöni,

Üdvözlettel:

SZENTIMREY GÁBOR
Keszthely, 1985. január 10.

Köszönjük, hogy ránk tettétek a hangsúlyt! BUÉK, jó munkát!

NAGY PÁL és a Műhely
1985. január 17.
(A párizsi Magyar Műhely szerkesztőinek sorai)